A flow-élmény a lovaglásban

A lovastorna minden gyerek számára elérhető lovas élmény („flow” élmény)

Az egyszerű lovon ülést, a lovon való tornázást, vagy a lovaglást, sok sporthoz, például a tánchoz, síeléshez, vitorlázáshoz hasonlóan nagyon élvezetes tevékenységnek tartják művelői, melynek során különleges, kivételes, nagyszerű pillanatokat élnek át.  

Ezeket a kivételes, pozitív pillanatokat, amelyekben az emberek erősen összpontosítanak az örömmel végzett tevékenységre, és elköteleződnek, hogy ezt máskor is át akarják élni, nos, ezeket az élménypillanatokat „flow” élményeknek nevezik a pszichológiában. Ekkor, ezek a valójában boldog emberek nem érzik az idő múlását, mert szinte magával sodorja őket a cselekvés, összhangban vannak önmagukkal és általában a világgal (a mi esetünkben lovukkal is). 

Ezt a pszichológiai jelenséget, a „flow”-t egy Chicagóban élő, azóta világhírűvé vált magyar pszichológus, Csíkszentmihályi Mihály elemezte, és írta le először részletesen, 1990-ben megjelent könyvében ő adta a „flow” nevet ennek a különleges élménynek. Azt tapasztalta ugyanis, hogy kutatásai során, amikor a vizsgált személyeket kérdezte élvezetes sportolásuk, munka-, vagy hobby-tevékenységük végzése után, akkor ők azt nyilatkozták, hogy olyan érzésük volt, mintha spontán, erőfeszítés nélküli mozgást élnének át, mintha „áramlat” (angolul: flow) sodorná őket. Erre, a körülményektől tulajdonképpen független belső örömre az irigylésre méltó nagyfokú odaadás, belefeledkezés jellemző.  

Mai „rohanó világunkban” különösen szükségük van gyerekeknek, és szülőknek egyaránt élményekre, „flow-élményekre”, a lovaglás pedig nagyon sokat tud nyújtani. A ló ősi testi ereje, mozgásának természetes ritmusa és a vele való szellemi kapcsolat kialakítása egészséges alkalmazkodást kíván az embertől. Egészséges személyiségfejlődéséhez szinte minden gyerek számára hasznos a lóval való kapcsolat, a lovaglást, mint sportot viszont csak kevés fiatal választhatja hazánkban (főleg anyagi nehézségek miatt).

Van azonban megoldás, az olyan csoportos lovastorna foglalkozás, amin egyszerre 10-20 gyerek vesz részt. 25 éve tartok lovastorna edzéseket, melyek korábban elsősorban a versenyekre való felkészülést célozták, most azonban erdei iskola programban is kipróbáltam – nagyszerű eredménnyel. 

A lovastorna foglalkozásokon sok a „flow élmény”  

A 24 éven át Budapesten tartott lovastorna edzéseken kívül a Penny lovastáborokban, Répáspusztán, Csongrádon, az utóbbi hónapokban pedig Dunabogdányban, a Stampok Szabadidőközpont lovardájában figyeltük meg a következőket: 

• A kezdőnek és a kicsit haladóbbnak minősülő lovasoknak az első „voltizs-edzés” nagyon tetszett, és legtöbbször azt mondták a gyerekek nagy lelkesen, sugárzó arccal, mosolyogva, csillogó szemekkel az első alkalom után, hogy: 
• „Nagy élmény volt a voltizs, nagyon tetszett, mert nem is gondoltam, hogy meg tudom csinálni!”
• „…nagyon jó érzés volt a vágta”
• „Jó volt, hogy közösen csináltuk…”
• „Kicsit nehéz volt, de nagyon élvezetes!”
• „Először izgultam, de aztán nem is féltem, mert olyan jól ment a ló…”
• „Nem is volt olyan nehéz, mint gondoltam…” 
• „Máskor is lesz még ilyen edzés, mert nagyon jó volt…?”
• „Olyan jól, nyugodtan ment a ló, hogy nem is féltem, csak egy kicsit, amikor fel kellett térdelnem a hátára!”

Ezek a megnyilatkozások mind arra utaltak, hogy a gyerekek élményként, néhányan bizonyára „flow” élményként (önmaguk sikereként) élték át a lovastorna foglalkozást, melyet „edzésnek” azért túlzás lenne nevezni. Örültek, hogy a feladatokat teljesíteni tudták, és újra vágytak rá, hogy csinálhassák, hogy gyakorolhassák. A táborok folyamán azután még többször voltizsáltak, és igen gyorsan fejlődtek. Ülésük simulékonysága, törzsük, fejük és kezük egyenes és nyugodt tartása egyre jobb lett.

Miért lehetett „flow élmény” a lovastorna a gyerekek számára?

1. A lóra ülés előtt bemutattuk azokat a gyakorlatokat, amik a teljesen kezdők számára is elvégezhetők voltak, és a bemelegítő gimnasztika után a műlovon próbálgatták ezeket. Így célul tűzhették ki magukban a gyerekek, hogy bátran lóra ülnek. 
2. Ezt követően a gyerekek számára a lovon ülés, vagy a lovastorna alapgyakorlatok jelentettek élményt, és képességeiknek megfelelő kihívást. Ez utóbbi, vagyis a képességek felmérése igényli az edzői tapasztalatot és tudást, mely egyben külső feltétele is annak, hogy a gyerek egyáltalán cselekedni kezdjen, próbálkozni, vagy tanulni akarjon, ami pedig már belső feltétele a flow-nak!    
3. A lovon végzett gyakorlatok során a gyerekek nagyon figyeltek, koncentráltak, részben a saját mozdulataikra, részben az oktató tanácsaira, vagy utasításaira. Arckifejezésükön és mozdulataikon látszottak ennek egyértelmű jelei. A mozdulatok ismétlése során igyekeztek egyre jobban csinálni, elmélyedtek a cselekvésben. 
4. A gyerekek saját maguk érezték, mintegy belső visszajelzésként, hogy sikerült leküzdeniük félelmüket, és olyan ügyesek, vagy erősek voltak, hogy meg tudták oldani a feladatokat. Ez a belső öröm, sikerérzés a legfontosabb, így valósulhatott meg a „flow-élményekhez” szükséges következő feltétel, a visszajelzés. A belső visszajelzésen kívül azonban, mint edző, én is lelkesen megdicsértem a legkisebb jó mozdulataikat is, ezzel bíztattam további bátor cselekvésre a lovon gyakorlatozót.
5. A legtöbb gyerek elégedetten és boldogan szállt le a lóról, és utólagos hálaérzésüket fejezték ki azok a köszönő levelek, melyeket még aznap, vagy másnap írtak első lovastorna foglalkozásuk után. 

Az eddig felsorolt történések elsősorban a kezdőnek minősülő lovastornászoknál érvényesülnek. A kiváló lovas sportolók nyilvánvalóan átérzik, és tudatosan, vagy anélkül is, számtalan esetben átélik a „Flow-t”, hiszen sikereiknek ez is feltétele, ezzel a kérdéssel később érdemes még foglalkozni.

Úgy gondolom, mint ahogy bizonyára számos edző kollégám is, hogy a lovas tanítványok élményeken keresztüli sikerhez juttatása felelősségteljes feladat, melyhez a tudáson és lelkesedésen kívül a saját „flow-élmény tapasztalatok” is hozzájárulnak. 

Jómagam edző és futószárazóként számtalan esetben átéltem nagyobb és kisebb versenyeken és edzéseken is flow élményt. Mikor láttam tanítványaimat kiválóan szerepelni, a felemelő gyönyörű zenére a lóval harmonikusan együttműködve tornázni, miközben minden idegszálammal a nem könnyű kezelésű lovat tartottam kezemben a futószár végén, és ő vágtázott és vágtázott, és figyelve engedelmeskedett. Igazi élmény volt és belemélyedés, a legnagyobb koncentrálás mellett. Láttam tanítványaim, versenyzőim örömtől csillogó szemeit, és hálás voltam a sorsnak, hogy tehettem azt, amire jó eredménnyel képes voltam. 

A fentiekben felsorolt 1-5. feltételek megléte jellemzi a tudatosan, vagy tudattalanul átélt „flow-élményt”, amelyhez szakszerű, lelkes „munkával” segítheti hozzá az edző és a pedagógus a gyerekeket. Lényegében már az első alkalommal ilyen jól kell, hogy sikerüljön a lóra ülés, vagy a lovastorna, a folytatás pedig legyen ehhez hasonló. 

A „flow élményekhez” szükséges feltételek, a: 

• cél, 
• képességeknek megfelelő tevékenység,
• figyelem összpontosítás és elmélyedés,
• visszajelzés, 
• öröm és hála érzése.

A „flow élmények” feltételei érvényesek és jellemzőek bármilyen más sport tevékenység és a mindennapi élet különféle helyzetei során is.

A „flow (áramlás) élményt”, amit más szavakkal úgy is le lehet írni, mint azt a pillanatot: 

•  amikor átérezzük, hogy minden úgy jó, ahogy éppen van,
• a megfelelő időben és helyen vagyunk, és éppen azt tesszük, amit tenni szeretnénk.

A nagy, látványos sikereket el nem érő gyerekek (túlsúlyos, kissé ügyetlen, vagy lassú gyerekek) is nagy élményként, „flow” élményként élhetik át a lovastorna edzéseket, hiszen saját kis céljaik eléréséért, képességeik szerint összpontosítanak és cselekednek, és örülnek a saját sikereiknek, ami után boldogság is eltölti őket.

Ezek a fenn felsorolt tényezők bizonyára hozzájárultak ahhoz, hogy a gyerekek élményként éljék át a lovon ülést, de ami ugyanilyen fontos, hogy maguk az élmények, a „flow élmények” mágnesként vonzották magukhoz a gyerekekben a tanulási, vagy gyakorlási vágyat – vagyis a nehezebb feladatok és (fejlettebb képességek) iránti igényt. (Ha ugyanis nagy az érdeklődésünk, és magas szinten irányítjuk önmagunkat és cselekvéseinket, akkor erősnek, elégedettnek érezzük magunkat, és ez ösztönöz további tanulásra.) 

A lényeg, akár kezdőkről, akár nagy versenyzőkről beszélünk ugyanaz: a tevékenység minőségétől, és nem a tartalomtól függ a „flow”. Konkrétan a kezdő is igyekezzen például nyújtott lábbal csinálni a zászlót, a komoly versenyző pedig egyenes törzzsel, nyújtott spiccel mutassa be a kézenállást a lovon.  

A lovastorna foglalkozások nagy előnye:

1. Ugyanazon a jól képzett lovon gyakorol minden gyerek 5-6, vagy akár 20, a lovastorna foglalkozás céljától függően (belátják, hogy egyiküknek sincs „jobb, vagy rosszabb lova”). 
2. Egymást segítve alkotnak egy kis közösséget, csapatot, ahol példát látnak arra, hogyan is kell a gyakorlatokat jól csinálni. Ezen felül egymást is elfogadják, a különböző adottságaikkal együtt, azokat tudomásul véve is segítenek egymásnak. 
3. A fokozatosság elve alapján az edzéseken lévő feladatok szinte körről-körre, hétről-hétre nehezednek, és a sikereket is újra és újra átélik a lovastornászok, önmagukért és a csapatért is gyakorolnak.
4. A lovastornászok tanulják az előírás szerinti gyakorlatot, és gyakorolják a  legnagyobb pontossággal esztétikusan végrehajtott mozdulatokat. Így, a „flow” egyik lényeges sajátossága, és következménye a tanulási vágy, az egyre jobban csinálás igénye is állandó jellemzője az edzéseknek. 
5. Van egy mondás, miszerint „az ember egy dolgot úgy csinál, mint száz mást”. Ennek alapján nyilvánvaló, hogy a ló hátán „Flow-élményeket” átélő lovastornász tanulási vágya is folytonosan nő, és ez egyáltalán nem elhanyagolható szempont az óvodások, általános-, és közép-iskolások tanulmányi előrehaladásánál sem.

Összefoglalóként: 

A lovastornánál, a többi élvezeti sporthoz és általában a mozgáshoz hasonlóan a lovastornász belefeledkezhet a tevékenységbe, örül, egyre jobb teljesítményekre törekszik, és elégedettség tölti el.

Az ilyen pillanatokban, az érzéseink, vágyaink, gondolataink és elhatározásunk között teljes harmónia van. Élvezzük a cselekvést, belemerülünk a sikeres cselekvés élményébe, tudatunkat teljesen kitölti a tevékenység átélése, és élményeink harmóniában vannak egymással.

Csíkszentmihályi Mihály szerint az, hogy hogyan alakul valakinek a sorsa, sok tényezőtől függ: a génektől, a kultúrától és saját élményeitől. Döntő azonban, hogy mit kezdünk a lehetőségeinkkel, s hogy hogyan használjuk ki őket. „A legfontosabb az életben azt megtalálni, ami örömet okoz, és amiben kiteljesedhetünk: legyen ez akár sport, akár művészet vagy a tudomány, (vagy éppen lovastorna, vagy lovaglás), illetve bármi más. A lényeg, hogy ez által jól érezzük magunkat, és előbbre vigyük a társadalmat, az emberiséget.”

Írta: Dr Lassó Attila állatorvos-tanár, lótenyésztő szakmérnök, nemzetközi diplomával rendelkező lovas- és lovastorna szakedző, a Penny táborok szakmai vezetője.

Tel: 06-20-944-32-67

www.stampokpark.hu

Az oldalt szerkeszti: Temleitnerné Wallner Linda

A lovaglás pszichológiája, IV. rész

A ló és lovasa

Nem könnyű megválaszolni, azt a kérdést, hogy vajon a ló és lovasa összeillenek-e? A döntéshez először a lovast és céljait, majd ennek tükrében a lovat célszerű megismerni. A jó ülésű lovasnak lehetnek komoly versenyzői szándékai, amihez sportos testfelépítésű, nyugodt lóra van szükség. Ez azonban még nem lég, a lovat saját lovasának is könnyen kell tudnia lovagolni.

A vékony alkatú női lovas például lehet, hogy finom segítségeivel és kis súlyával nehezen befolyásolja a nagy testű, félvér lovakat, különösen, ha még lovaglástechnikája sem elég gyakorlott.

A másik fontos tényező a lovas lelki alkata. Nevezetesen például, egy versenysikerekre vágyó tizenéves kislány számára egy versenyzésben már rutinosnak számító könnyen lovagolható herélt ló az ideális, amin jó gyakorlatot szerezhet tanulása során. 

Vannak ugyanakkor individualista, igazi kihívásokat kereső, a magánéletben is igen határozott lovasok, akik éppen a minél nehezebb természetű lovakat kedvelik, hogy aztán sikernek könyveljék el, ha némi haladást érnek el lovuknál.

Sport sikereket, csak jó testfelépítésű, lovasával jó harmóniában lévő, ügyes, tanulékony, figyelmes, küzdő típusú lóval lehet elérni. Senki ne válasszon tehát olyan lovat, amelyik nem felel meg ezeknek a követelményeknek, ha például ugróversenyeken szeretne helyezést elérni.

Sokan a nehezebb természetű lovakat szeretik, mert ahogy mondják, azoktól többet lehet tanulni. Ez az önfejlesztés egy formája, mert aki például a lóval szemben szeretné átvenni a vezető szerepet, annak a magabiztosság új szintjét kell elérnie. Ebben segít a Tellington TTEAM módszer, hiszen együttműködőbbé teszi a lovat.

Gyermekek számára különösen nehéz a megfelelő ló-partner megtalálása Magyarországon, mert még nincsenek jól képzett hátaspónik, a nagy lovak pedig sokszor keltenek félelmet a tizenéves lánykákban. A legfontosabb, hogy a ló és lovasa között megfelelő összhang alakuljon ki, mert csak így lesz mindkettőjük számára kellemes az együtt töltött idő. 

Mi legyen az olyan lóval a családban, amelyik bármilyen okból ugyan, de nem felel meg egyik családtagnak sem? Linda Tellington azt ajánlja, hogy keressenek az ilyen ló számára megfelelő helyet, és oda adják el. Szerintem is ez a legjobb megoldás, még ha emiatt lelkiismeret-furdalása van is a család lovasainak.

Kezdeti tapasztalataink a Monty Roberts féle "suttogó" módszerrel

Monty Roberts: "Az Igazi Suttogó" és "Lovak és emberek" című könyvét minden lovat szerető gyereknek és felnőttnek ajánljuk olvasásra. A világszerte híressé vált lovas szakember és író saját tapasztalatait írja le a lovak viselkedésével kapcsolatban. Amit a természetben, a vadlovaknál megfigyelt, azt használta fel saját ló tanítási, úgynevezett "csatlakozás" módszerében. A "csatlakozás" módszerét használja a ló elindításának folyamán, amit mi régen a "ló betörésének", később helyesebben "betanításának" neveztünk. Ez a folyamat a ló életének talán legfontosabb szakasza, hiszen ezzel kezdődik az emberrel való együttes munkájának hosszú évekre nyúló ideje. Meghatározó élmény a csikó életében az, hogy miként ismeri meg az embert, és a vele való együttműködést.

Évszázadokon át erőszakkal, durva eszközökkel tanították a lovakat, és most egy egyszerűnek tűnő módszerrel, a ló önkéntes emberhez való csatlakozás lehetőségének felkínálásával sikerült a csikókat a korábbi módszereknél sokkal gyorsabban megszelídíteni, és munkára fogni.

Répáspusztán, a Penny táborban már 2001-ben próbálgattuk a módszert, az első komolyabb tapasztalatokat azonban csak a következő nyáron szereztük. Röviden ismertetem, hogyan is történt a három csikó csatlakoztatása.




Hagyományos kötőfékkel és kötőfékszáron vezettük ki a csikókat egy kb. 30x30 m-es karámba, ahol azután elengedtük őket, hogy kifutkározzák magukat. Egy kicsit még hajtottuk is őket, és amikor megnyugodni látszottak, egyiküket, nevezzük most pej csikónak betereltük a terület közepén levő 14 m átmérőjű körkarámba. A csikó körbe-körbe kezdett ügetni igen nagy iramban, én pedig a karám közepén álltam futószárral a kezemben. Amikor a csikó abbahagyta a futást, szélesre tárt karjaimmal meglengettem a futószárat, időnként pedig könnyű mozdulattal a csikó felé dobtam a végét, amitől az állat újból futásnak eredt.

Dr Lassó Attila és a "Pej csikó"

Kezdetben felemelt és a karám egy részén az istálló felé fordított fejjel, nagy lendülettel ügetett, időnként vágtázott a pej. Rám sem hederített, csak kifelé tekintgetett idegesen, feszesen tágra nyitott szemekkel, és ha nem hajtottam körbe, csak ide-oda futott a karám istálló felé eső ívén. A nyári melegben kb. 20 perc múlva kezdett izzadni, de mozgása csak mintegy 40 perc múlva lassult. Ekkor már nem voltak a törzsizmai olyan feszesek, és fejét időnként lejjebb engedte. Végül is kb. 50 perc múlva kezdett befelé, a körkarám közepe felé, rám figyelni. Fejét földig hajtva, laza hátizomzattal, alaposan kiizzadva, nyugodtan ügetett. Fülét és fejét időnként felém fordítva, száját nyalogatta, rágcsáló mozdulatokkal. "No, ez az!" - gondoltam, ahogy Monty Roberts leírta, teljesen igaz. Amikor ismét hajtani kezdtem, élénkebben ügetett, amikor azonban kissé hátat fordítottam neki, azonnal megállt, és nézelődött, de már nem az istálló felé, hanem felém.

Néhányszor még meghajtottam, és amikor megállt, egy köríven mozogva, de nem a csikó felé közelítve le és föl sétáltam előtte. A szemével követett, de egy lépést sem tett felém, - ez még nem volt elég! Eddig a karám széle felé mentem, most megálltam és újra a körkarám közepe felé vettem az irányt. Oldalt pislantottam a ló felé, és láttam, hogy ő is irányt váltott, arra jött, amerre én mentem. Csatlakozni akart hozzám. Nagyon jó érzés volt, még akkor is, ha nyári forróságban, poros körkarámban 60 perces gyaloglás és feszült figyelem eredménye volt ez a néhány lépés. Vártam, hogy utánam fordul, de nem tette, inkább tovább ballagott, és lehajolt néhány fűcsomóért. Újra széttártam karjaim, meglengettem a futószárat a csikó mögött, és azt mondogattam kissé bosszankodva félhangosan, hogy: "Ez nem elég!"

Ismét elhajtottam magamtól a lovat, szúrós tekintettel, kissé előrehajtott felsőtesttel, karjaimmal a futószárat lengetve, amely most sem és korábban sem volt a ló kötőfékére csatolva. Néhány kört ügettettem a lovat, aztán hátat fordítottam neki. A ló is szinte azonnal megállt, és újra közeledett. Átmentem előtte a másik oldalára, ekkor már utánam fordult, és néhány lépést is tett felém. Megálltam, és mivel egészen közel voltam hozzá, lassan feléje nyújtottam a kezem és megsimogattam a nyakát, majd a feje oldalán felcsúsztattam a kezem az orrhátára, majd a homlokára. Elviselte. Nagy megelégedéssel vakargattam a homlokát. Rácsatoltam a futószárat és elindultam, a pej csikó pedig jött utánam. Fordultam jobbra és balra, ő is ezt tette. Sikerült a csatlakoztatás.


A másik két ló is nagyjából hasonló módon csatlakozott. Másnap, amikor a karámban akartuk megfogni őket, úgy gondoltuk nehéz lesz, de miközben az idősebb kancák és a többi, még nem dolgoztatott csikó elkerült bennünket és arrébb állt, a mi három kis kancacsikónk csak állt, sőt felénk léptek, és hagyták magukat megfogni, vezetni.

Tellington-féle földi munka

A körkarámban való csatlakoztató foglalkozás után mindig vezetgettük a csikókat a Tellington-féle labirintusban, amitől még jobban megnyugodtak, illetve figyelmesebbek lettek. A futószárazás könnyen ment a körkarámban, de amikor onnét kihoztuk őket, nem mindig figyeltek ránk, különösen, ha nagyobb körön engedtük őket ügetni. Monty Roberts már az első alkalommal rátette a csikókra a nyerget, ez nekünk sajnos nem sikerült. Nagyon ijedősnek találtuk a fiatal lovakat, inkább csak fáslival kötöttük át őket a nyeregtájékon. Tűrték, nem ugráltak tőle. Néhány nappal később, amikor a nyerget tettük rájuk óvatosan, akkor sem ugráltak, akkor sem ugráltak, legfeljebb egy kicsit domborították a hátukat. Két héten belül már mindhárom lovon volt nyereg, és nyugodtan mentek futószáron.

Megfigyeléseink Monty Roberts "csatlakoztatásos" módszerével kapcsolatosan:

1. A "csatlakoztatással" emberhez szoktatott csikók több bizalommal voltak irántunk, a karámban szabadon levők is szívesebben jöttek hozzánk, még ha a többi ló el is ment.
   
2. Viselkedésük általában nyugodtabb volt, a kialakult kölcsönös bizalom alapján könnyebben vezethetők voltak, még akkor is szívesen követtek, ha pocsolyán, szűk helyen, vagy fadobogón mentünk át. A Tellington-féle földi munkát szívesen és könnyedén végezték el (labirintus és egyéb egyszerű akadályok).
   
3. A kantározás nem lett lényegesen könnyebb azoknál a lovaknál, akik egyébként is féltették fülüket, de nem kizárt, hogy a mi gyakorlatlanságunk, vagy következetlenségünk okozta a problémát.
   
4. Előny volt, hogy a körkarámban való futtatás lényegesen kevesebb energiát igényelt tőlünk, mintha ezt hagyományos módon, futószáron tettük volna.

Írta: Dr Lassó Attila állatorvos-tanár, lótenyésztő szakmérnök, nemzetközi diplomával rendelkező lovas- és lovastorna szakedző, a Penny táborok szakmai vezetője.

Tel: 06-20-944-32-67

www.stampokpark.hu

Az oldalt szerkeszti: Temleitnerné Wallner Linda

A lovaglás pszichológiája, III. rész

A ló "személyisége"

A lovak az emberek kedves társai, sporttársai, szórakoztató partnerei lehetnek. Mindenki egy kicsit mást vár a lótól, attól függően, hogy például szabad idejében szeretne vele terepen lovagolni, vagy díjugrató versenyek kíván eredményes lenni. Az emberek szándékai, testi és szellemi születési adottságaik, iskolázottságuk, a nehézségekhez való viszonyulásuk különbözőek, egyszóval mindenki egyedi, megismételhetetlen lény, sajátos személyiség. Mit jelent a személyiség? Röviden: "A személyiség az egyed - legyen az ember vagy ló -, jellemző testi, szellemi szociális tulajdonságainak összessége, ami meghatározza az egyedre jellemző viselkedésmódot." Ebben természetesen egyrészt szerepet játszanak az egyed öröklött (genetikai) tulajdonságai, amik egész életében változatlanok, másrészt azonban a személyiség nem változatlan, egész életében a környezet hatására folyamatosan változik.

Az ember, mint a környezet része tehát változtathat, "javíthat, vagy ronthat" a ló személyiségén. Linda Tellington tapasztalatai szerint azonban sok ló kellemetlen tulajdonságának, amit legtöbb tapasztalatlan lovas a ló személyiségében való problémára vezet vissza - egészen más az oka. 

Néhány példa:

1. A ló testalkati hibája, nevezetesen a vastag toroktájék összenyomása fájdalmas, ezért az ilyen ló nem szívesen "adja be a fejét", helyesebben fogalmazva: nehezen enged tarkóban.
2. A fájdalom (például a martájékon rosszul fekvő nyereg) is ellenszegülést okoz, amit esetleg személyiség, karakterhibának tartanak.
3. A rossz ülésű lovas, akinek a segítségadásai is ellentmondásosak, érthetetlenek a ló számára, szintén ellenkező, vagy kellemetlen viselkedésűvé tehet egy lovat, akit azután sokan buta személyiségnek bélyegeznek. Az is előfordul, hogy túl sokat követelünk a lótól, amit nem tud teljesíteni.

A ló valódi személyiségét megismerni, azt jelenti magunkat megismerni! Amikor ugyanis lovat választunk a lovaglásra, kiképzésre, az is kiderül, hogyan illik hozzánk. A ló képzése, vagy egyszerű használata során felmerülő nehézségek szembesítik a lovast azzal, hogy lovaglási céljai reálisak-e, másrészt jó módszerekkel, kellő türelemmel foglalkozik-e lovával. Megismerjük magunkat, lelki állóképességünket, hogyan viseljük el, ha nem érti meg szándékainkat a ló. Karakterét, nevezetesen azt, hogy mennyire érdeklődő, félős, vagy milyen gyorsan tanul, mennyire igyekszik együttműködni, legjobban a vele való munka során ismeri meg a lovas. Ezt megelőzően azonban, vannak olyan régi, hagyományokon alapuló vizsgálati módszerek, amelyek alapján megközelítőleg már előre láthatóak a ló bizonyos fontos tulajdonságai. Ilyen vizsgálati módszer a lovak valódi személyiségének megismeréséhez:

- a fej formájának,

- az orr, száj tájékának,

- az ajkak,

- az orrnyílások nagyságának, formájának és mozgékonyságának,

- az állcsúcs formájának,

- a szemek és fülek nagyságának és formájának,

- a fejen lévő szőrforgók számának és helyeződésének megfigyelése, és természetesen

- a ló egész testfelépítésének elbírálása.

A ló egész életében nem változó, és genetikailag meghatározott alapadottságaira utalnak a korábban felsoroltak közül a következők: a fej profilvonala (kos, vagy éppen csukafej), a szemek fejen való elhelyeződése (szélesen, és mélyen, vagy éppen egymáshoz közel állóak), a szőrforgók száma és helyeződése.

Lássunk ezekre is néhány konkrét példát!

Csukafej

• A kosfejűek erős karakterek, de nem mindig buták, vagy makacsok, ahogyan azt sokan mondják. Inkább sokszor csak a helytelen durva, vagy türelmetlen bánásmód teszi őket ilyenné.
  
• A csukafejű, például arab lovak valóban igen érzékenyek és intelligensek, sokszor ezért tűnnek idegesnek és fékezhetetlennek.
  
• Az egymástól távol lévő szemek intelligens és gyorsan tanuló lóra utalnak, míg az egymáshoz, és a fülekhez is közel, azaz fenn elhelyezkedő szemek a lassú felfogásra utalnak. Ismert, hogy a nagyon kis szemű lovak is lassú felfogásúak, és erős kiképzési nyomás hatására könnyen ellenszegülőkké válnak.
  
• A ló homlokán lévő két-három szőrforgó nagy valószínűséggel utal a ló "csavaros észjárására", "bonyolult személyiségére", még az átlagos és "egyszerű lelkű" lovak a homlok közepén egy szőrforgóval büszkélkednek.
  
• A hosszú szájrés nemcsak azért előnyös, mert elfér benne a csikó-, és feszítőzabla, hanem mert hiteles megfigyelések szerint az ilyen lovak könnyebben tanulnak és készségesebbek is.
  
• A rövid szájrés ellenben a ló nehezebb felfogására utal, ha az ajkak pedig emellett feszesen zártak is, ez azt jelentheti, hogy nem különösebben az emberrel való kapcsolatra vágyó típusok.
  
• A fülek nagysága és helyeződése is sok mindent elárul, ezzel most nem kívánok foglalkozni.
  

A ló élete folyamán változhatnak az arcvonásai, nevezetesen az egyik leglényegesebb a szem formája, a tekintet. Mindenki előtt ismert mondás, hogy a szem a lélek tükre, és ez így van a ló esetében is.

Az eredetileg talán érdektelenséget mutató szem érdeklődőbbé, élénkebbé, a sokszor feszes ajkak, és orrtájék mozgékonyabbá válnak a ló szellemi alkatához illő, érdeklődését felkeltő, ugyanakkor nem túlterhelő munka hatására.

Ismert, hogy a jól lovagolt ló szebbé válik, miért ne változna, okosodna akkor a ló arckifejezése is? A jó körülmények és bánásmód hatására még a nehezebb karakterű lovak is kellemesebbekké válnak, ahogy mi magunk emberek is változunk az alkotó munka és megbecsülésünk következményeként.

A ló fején lévő változatlan és változó jellegzetességek, valamint a testfelépítés vizsgálata alapján tehát kellő gyakorlattal lehetséges a ló reális személyiséganalízise. A tapasztalat ahhoz szükséges, hogy a különböző, néha ellentétes tulajdonságokra utaló testi jellegzetességeket rangsorolni tudjuk, vagy mindent figyelembe véve árnyaltan tudjuk összerakni a ló személyiségének mozaik kockáit.

A ló személyiségére utaló bizonyos testi jeleket és példákat sok magyar szakember már régóta ismeri talán, tapasztalataikat mégis hasznosan kiegészítheti Linda Tellington-Jones - Sybil Taylor: "Lovunk személyisége" (Die Persönlichkeit Ihres Pferdes) című 188 oldalas könyve (Franckh-Kosmos Verlags-Gmbh 1995), melyből csak néhány gondolatot idéztem.

Javaslom, hogy akit a téma érdekel, a fentiek alapján készítsen feljegyzéseket az általa ismert lovakról, hogy ezzel is gyarapítsa tapasztalatát és látásmódját. Biztos vagyok abban, hogy inkább előbb, mint később ez is a lóval foglalkozók tananyagává válik, de mindenek előtt mi válunk jobb megfigyelőkké és érzőbb emberekké!

Soraimmal a lovat szeretők figyelmét szerettem volna felhívni arra, hogy a lovat is tekintsék személyiségnek, és bánjanak is vele ennek megfelelően, ha négylábú társukat kedves lénynek akarják érezni. Érdemes gyakorolnunk, a ló "arcáról" és testalkatáról való olvasást, hogy lássunk, és tapasztalatokat gyűjthessünk, hogy azután intuíciónk fejlődése alapján már előre lássuk, milyen ló is áll előttünk.

Linda Tellington a hetvenes évek elején kezdett előadásokat tartani a lovak személyiséganalíziséről, és csodálkozott, hogy milyen sok ember érdeklődött iránta. Csak 1975-ben fedezte fel azt a figyelemreméltó tényt, hogy a ló személyiségét nem csak analizálni lehet, hanem megváltoztatni is. Módszerét, amit Tellington TTEAM-nek nevezett el, 25 év kitartó munkájával dolgozta ki, és a kényszer és dominancia elve helyett az ember és a ló közötti kommunikációra és együttműködésre alapozta.

Folytatása következik...

Írta: Dr Lassó Attila állatorvos-tanár, lótenyésztő szakmérnök, nemzetközi diplomával rendelkező lovas- és lovastorna szakedző, a Penny táborok szakmai vezetője.

Tel: 06-20-944-32-67

www.stampokpark.hu

Az oldalt szerkeszti: Temleitnerné Wallner Linda

A lovaglás pszichológiája, II. rész

A félelem

A lovaglás pszichológiájában az egyik legfontosabb lelki tényezőről szólunk, a félelemről. Sok lovagolni vágyót elriaszthat ez az érzés még a felüléstől is, és ez még a jobbik eset. A nyeregben ülve már veszélyessé is válhat a félelem érzése, ha a lovas összegörnyedve, mereven kapaszkodni próbál az elinduló, esetleg ugráló lovon. A kezdők még a szárat is elengedik ilyenkor, így a lovat nem tudják irányítani. A félelem kezelése különösen fontos a mai lovas oktatók számára, mert a "lovas" félelme általában abban gyökerezik, hogy a lovaglást kezdőknek valóban kevés mozgástapasztalatuk van, izomzatuk sincs elég tónusban és edzettségi állapotban ahhoz, hogy egy ló mozgásához alkalmazkodjon. A félelem tüneteket nagyon komolyan kell venni, mert ezek sokszor a bekövetkező balesetek vészt jósló előfutárai, másrészt a félelem gátolja a lovaglás tanulás eredményes folyamatát.

A lovasok félelem érzéseinek tüneteit, okait és kezelését elsősorban az edzőknek kell ismerni. A félelem hatására a szervezetben olyan hormonális változások lépnek fel, aminek hatására változik a vérnyomás, érverés, légzés, az izmok és hasi szervek működése. A tünetek egész sorát lehet és kell is felismerni:

• Vegetatív tünetek: idegesség, légszomj, szájszárazság, fokozott vizelet-, és bélsár-ürítési kényszer, izzadásrohamok.
  
• Mozgásban történő változások (motorikus zavarok):az izmok fokozott feszessége miatt a lovas összegörnyed, merevvé válik a dereka, a keze (a mozgások finom koordinációja megszűnik), ez a merevség átterjed a lóra és az olyan nyugtalanul, és kiszámíthatatlanul kezd viselkedni, ami csak növeli a lovas félelmét. A ló például még rohanósabb lesz, mindentől megijed, és ugrálni kezd, miközben a kezdő lovas csak a szárakba kapaszkodik, és zsákként pattog a nyeregben.
  
• A cselekvőképességben tragikus rosszabbodást látunk, mert a lovas képtelen helyesen gondolkodni, így nem tud a helyzetnek megfelelően reagálni. Szintén kezdő lovasnál fordul elő, hogy az elrohanó lovon a lovas a nyeregkápába kapaszkodik, ahelyett, hogy a szárakat tartaná, vagy körre fordítaná a lovat.
  
• Szélsőséges indulatosság jelenik meg a lovasnál, ami a lóra, az oktatóra, vagy a többi lovasra irányulhat (ismert helyzet, amikor a gyerek lovas indulatosan visszakiabál az edzőnek), vagy éppen ellenkezőleg passzivitásba süllyed a lovas.
  
• A lovas arcán a félelem jelei ismerhetők fel, a szemeit tágra nyitja, a tekintete ugyanakkor merevvé válik és lefelé irányul, fejét nem fordítja, arcán feszesség látszik.
  
• A félelem kezelése a lovas nyugodt hangon való megnyugtatásával kezdődik, és a feladatok nehézségét kell csökkenteni. Tanácsaink a következők:

A biztos alapok megteremtésére van lehetőség lovastorna
hevederben

1. A félelem megelőzése a legfontosabb, ami például a nyugodt, engedelmes és jól kiképzett lovon való futószáras oktatást jelenti, esetleg a kényelmes kapaszkodási lehetőséget biztosító lovastorna-hevederrel.
   
2. A félelem sokszor az ismeretlentől való idegenkedésből ered, ezért célszerű először rövid elméleti órát tartani a ló és mozgása jellegéről, valamint a ló viselkedésének sajátosságairól.
   
3. A lovas oktató nyugodt, barátságos hangon tanítson, lovasait biztatva és dicsérve, ez csökkenti a lovasokban a félelem kialakulását.
   
4. A kivételesen nagy mozgású ló megijesztheti a már ismert lovon egyébként biztonsággal lovagló, de gyakorlatlan lovast.
   
5. A lovasok tisztázzák önmagukban, hogy mitől is félnek! Ha úgy érzik például, hogy még bizonytalan az ülés egyensúlyuk az ugratáshoz, mert még egyszerű feladatoknál is fogódzkodnak, például járóiskolán, akkor még nem érettek meg az ugratásra. Többet gyakorolják a könnyebb feladatokat, és szóljanak az érzésükről oktatójuknak is!
   
6. Előfordul, hogy a lovasok a nyilvánosság előtt való szerepléstől félnek, ekkor az a megoldás, hogy szorgalmasan és elszántan gyakorolják először a könnyebb, majd a nehezebb feladatokat. Emellett a lovasnak olyan környezetben kell lovagolni, ahol fokozatosan hozzászokik a nyilvánossághoz.

Versenyek előtti félelem, versenyláz

A versenyláz akkor is jelentkezhet, ha egyébként a lovas kiképzése és addigi házi versenyeken való szereplése sikeres volt. Mindenek előtt azt kell tudni, hogy alapvetően kétféle típusú lovas van: a sikerben bízó és a sikertelenségtől félő.

A sikerben bízó versenyzőt a stabilabb sikervárás jellemzi, a jó, vagy gyengébb szereplés okait reálisan szemléli, önmagát erősíti, motiválja, kevésbé befolyásolják a rendkívüli körülmények (ló izgatottsága, felázott és csúszós talaj, stb.).

A sikerben bízó lovas versenyző jellemzői:

Voltizs versenyen nincs helye félelemnek

• A lovas a versenyzéshez rendelkezik a szükséges jó erőnléti és technikai, valamint megfelelő pszichikai feltételekkel!
• A lovas önállóan cselekszik.
• Start előtti lelkiállapotát örömteli várakozás, enyhe izgalom jellemzi.
• A versenyző fellépése és mozgásfolyamatai fegyelmezettek, koncentráló képessége optimális, a lovas erősnek és jónak tartja magát.

A lovas oktatók leginkább úgy segíthetik a lovas jó versenyzővé válását, ha megtanítják a sportolót a pozitív gondolkodásra. ennek érdekében az edzők szavaikkal, hanghordozásukkal, gesztusaikkal, arckifejezésükkel erősítsék meg a versenyzőt abban, hogy

- felkészülése helyes és megfelelő volt, 

- mindent meg tud oldani, mert szorgalmasan edzett.

- az oktató növelje a lovas önbizalmát, amivel fokozza pozitív beállítottságát, és ezen keresztül jobb sportteljesítményét.

A versenyzők az autoszuggesztió eszközével fejlesszék ki azt a képességüket, hogy:

- jól érezzék magukat,

- nyugodtak, és ilyenek is maradnak,

- önmagukból a legjobbat hozzák ki,

- csak jó gondolatokkal foglalkoznak,

- jól tudnak összpontosítani,

- a problémát meg tudják oldani, és képesek tovább küzdeni!

A tanuló és már versenyző lovas jobb teljesítményét a tanulás és edzés mellett a mentális tréning is elősegíti.

Folytatása következik....

Írta: Dr Lassó Attila állatorvos-tanár, lótenyésztő szakmérnök, nemzetközi diplomával rendelkező lovas- és lovastorna szakedző, a Penny táborok szakmai vezetője.

Tel: 06-20-944-32-67

www.stampokpark.hu

Az oldalt szerkeszti: Temleitnerné Wallner Linda

A lovaglás pszichológiája, I. rész

(Dr Lassó Attila: Penny Lovasiskola, V. fejezet)

Lovaglás és pszichológia

A Penny Lovasiskola előző fejezeteiben a lovaglás és a ló kiképzésének alapjait ismerhették meg olvasóink. Az elméleti és gyakorlati tudás azonban nem feltétlenül elegendő a sikerhez. Lelki, lélektani tényezők jelentősen befolyásolják az ember bármely cselekvését, mozgását, lovaglástanulását. Minden sportnál fontosak azok a pszichológiai módszerek, amelyekkel hosszú időn át fenntartható, vagy egy versenyen elérhető a csúcsteljesítmény. Ma a világversenyeken induló sportolók között olyan kicsi a technikai és fizikai teljesítmény közötti különbség, hogy sokszor csak a jobb pszichikai felkészültség (lelki állóképesség, és pillanatnyi szuperkoncentrálás) segít a győzelemhez. A csapatsportok (pl. vízilabda, labdarúgás) és egyéni küzdősportok (birkózás, vívás) versenyzőinek edzéséhez és versenyzéséhez ma már nélkülözhetetlen a pszichológus bevonása.

A lovas sportoknál a ló és lovasa egy olyan különleges csapatnak tekinthető, ahol az egyik tag egy rendkívül jóindulatú, érzékeny, évmilliókkal ezelőtt kialakult menekülő növényevő, szerény gondolkodóképességű, ösztöneinek megfelelően viselkedő állat, a másik pedig mi, emberek vagyunk. Nagyon fontos tehát, hogy a lovaglás tanulását és a versenyzést eredményesebbé tevő emberi pszichológiai jelenségeket és módszereket az ifjú lovasok is megismerjék és használják.

A lovaglás során, mint minden más cselekvésünk esetén is mozgásunk, mozdulataink akkor lesznek a legmegfelelőbbek, ha gondolkodási folyamatunk és érzelmi (emocionális, tágabb értelemben pszichológiai) állapotunk támogatja. Ez azt jelenti, hogy helyes gondolkodásunkat és lelki folyamatainkat is trenírozni kell, nemcsak a fizikai állóképességünket és lovaglástechnikánkat.

A mentális tréning

A mentális tréning egy mozgásfolyamat tervszerűen ismételt és gondolati lefuttatásából áll. A lényegéhez tartozik tehát: hogy a sportoló, vagy bárki más (pl. iskolai tanár, vagy munkát végző iparos), aki valamilyen fontos cselekvésre készül, elképzeli tevékenysége optimális (legeszményibb) lefolyását, és az e fölött érzett örömélménye "visszacsatolódik" a valóságba. Ez azt jelenti, hogy amikor a sportoló az edzését végzi, vagy a tanár előadását tartja, az legalább úgy sikerül, mint ahogyan azt korábban elképzelte.

A mentális tréning jól alkalmazható a lovassportban, mert a cselekvésfolyamatok már előre jól tervezhetők, nem úgy, mint például a labdajátékoknál. A lovaglásban ez a "gondolati tréning" főleg a haladóbb lovasok teljesítményét fokozhatja, mert ők rendelkeznek a harmonikus és eredményes lovagláshoz szükséges tapasztalatokkal, tehát van mit elképzelniük. Például egy díjlovas a verseny előtt, több napon keresztül, több alkalommal, nyugodt körülmények között átgondolja a versenyprogramjának minden gyakorlatát. Ez alkalmanként csak néhány percig tart, éppen ezért fontos, hogy a lovas koncentráljon (összpontosítson) például: elképzelt mozdulatainak könnyedségére, a ló viselkedéséhez és mozgásához illő finom, érzéssel adott segítségeire.

A mentális tréning során a lovas különböző érzékszervein, pl. a szemen, fülön és saját testérzékelésén keresztül "gyűjti be" a látható, hallható, és saját mozgásérzékelési (kinesztetikus) információkat, és az ezek nyomán keletkező ideális mozgáselképzeléseket valósítja meg:

1. Az optikai megjelenítésre egy példa, amikor a kezdő ugró lovas komoly versenyzők lovaglását figyeli meg élőben, vagy felvételen. Így könnyebben képzeli el saját képernyőjén (optikai hatás) is a lovon való optimális (a lehető legjobb) ülést, a "velemenő" mozdulatokat, és a lóval való jó összhangot.
   
2. A képzeletbeli sikeres cselekvések, események lefuttatása (vizualizálása) lényegében az előzőhöz hasonló hatású technika. Képzeletében a lovas például kétszázszor helyesen beugrathatja a lovát vágtába, vagy finomíthatja az átmeneteket. Ezzel a valóságosan esetleg húsz rossz végrehajtás helyett a lovas agyának emlékezőképessége tízszer több tapasztalatot szerez a helyes lovaglással kapcsolatban. Tekintettel arra, hogy: "a gyakorlat teszi a mestert", a lovas a tényleges valóságban is sokkal jobban fog lovagolni. Erről bővebben többek között Jane Savoie: "Winning feeling, positiv denken, erfolgreich reiten" című 140 oldalas könyvében (Franckh-Kosmos, 1993) olvashatunk.
   Az elképzelést természetesen az is követi, hogy a lovas edzés közben is igényesebben és szorgalmasabban lovagol. Ez a magyarázata annak, hogy a külföldön, magas színvonalon lovaglók környezetében a magyar, esetleg még képzetlenebb lovas is jobbá válik. A látott (optikai) minta hat a lovas tudatalattijára, és ha erősen vágyik is rá, (kitűzi a célt, hogy ő is úgy fog lovagolni), akkor sikerül is neki lovaglási stílusát és eredményességét javítani.
3. Az akusztikai módszer során a lovasok egy jó oktatót hallgatnak, aki saját tapasztalatait meséli el érthetően, érzékletesen, meggyőzően és hitelesen. Ehhez hasonló, ha a lovas saját maga mondja el azt, hogy milyen finoman, érzően, ugyanakkor határozottan adja a segítségeit, amire a ló fantasztikusan jól fog menni. Ekkor két hatás is érvényesül, a kimondott szavak elkötelező ereje is hat, és a saját fülén keresztül is hallja a biztatást.
   
   
   
   
   
   
   Egy saját példa a módszer alkalmazására: lovastorna edzőként és futószárazóként a mentális tréning optikai és akusztikai megjelenítésének eszközeivel készítettem elő azt a sikert, hogy Kaposváron egy nagy nemzetközi voltizsversenyen 35 ló közül az általam futószárazott Fantasztik nevű furioso mént ítélték a mezőny legjobb lovának. Természetesen a ló jó alkata és hónapokon keresztüli megfelelő edzése, valamint a lehető legjobb bemelegítése is szükséges volt ehhez az eredményhez. Gondosan állítgattam a kikötőszárak hosszát, és sok átmenettel, előrehajtással, ügetésben és vágtában való nyújtásokkal és rövidítésekkel, félfelvételekkel értem el, hogy a ló megbízhatóan, figyelmesen és nagyon összeszedetten, ugyanakkor lendületesen vágtázzon a futószáron a voltizsáló alatt. Mondogattam, hogy: "Nagyon jó vagy lovacskám, Fantasztik fantasztikus vagy, figyelmes, kisugárzó, nagyszerű, mi vagyunk a legjobbak!" Lelki szemeim előtt láttam a lovat úgy galoppozni, ahogy a világbajnokságon a legjobb német lovak mennek. Ehhez hozzáadtam még azt a vágyamat, hogy "No, most ezt nézzétek meg, mi magyarok mit tudunk!" Sikerült! Versenyzőm, Németh Szilvia hatodik lett, Fantasztikot pedig a mezőny legjobb lovának hirdették, első lett.
4. A kinesztetikus módszer alkalmazása során a saját testérzékelést tudatosan fokozzuk. Testhelyzetünket, izmaink feszességét, mozdulatainkat megfigyeljük, tudatosítjuk az esetlegesen helytelen mozgásfolyamatunkat, ezután pedig sikeresen javíthatunk rajtuk. Fontos például, hogy szemünkkel egy tárgyra (akadályra) nézzünk, vagy ellenkezőleg, perifériásan lássunk mindent, például egy ugróverseny pályáján. Légzésünket is megfigyelhetjük és célszerűen változtatnunk is érdemes, mert például ha visszatartjuk a levegőt, egész testünk izomtónusa feszesebb lesz, ami feltétlenül hatással van a lóra. A lovas egyensúlyban való ülése is rendkívül fontos, mert ennek hiányában, a lovasban belső nyugtalanság, izom merevség, félelem keletkezik, a mozdulatok gyorsasága és az ügyesség pedig jelentősen csökken. A lovas ekkor nem tud a feladatra koncentrálni, és annak végrehajtása sikertelen lesz.

Saját tapasztalataim alapján, a kezdők oktatása során fontos, a lovas lábának, kezének és törzsének az oktató keze általi beállítása, mert akkor jobban érzi a lovas, mi a helyes. A haladó lovas számára is elengedhetetlen a jó saját testkontroll, hiszen ez a feltétele annak, hogy a ló mozdulatait és szándékait is helyesen érzékelje, és a célnak megfelelően reagáljon.

A mentális tréning eredményessége sok tényezőtől függ, például a lovas korábbi tapasztalataitól, motivációjától, mentális tréningben való gyakorlottságától, intelligenciájától, gyakorlás időtartamától, a módszerbe, edzőbe, és pszichológusba vetett bizalomtól.

Folytatása következik...

Írta: Dr Lassó Attila állatorvos-tanár, lótenyésztő szakmérnök, nemzetközi diplomával rendelkező lovas- és lovastorna szakedző, a Penny táborok szakmai vezetője.

Tel: 06-20-944-32-67

www.stampokpark.hu

Az oldalt szerkeszti: Temleitnerné Wallner Linda