2001. IV. 7.
"Örömmel jelenthetem, hogy a tegnap tett lovardai látogatásunk teljes sikert aratott! (Az én szemszögemből legalábbis...) Lovak, lovak, és lovak (na meg lovasaik) mindenhol! Én pedig eljárhatok voltizs-edzésre!Juj, de happy vagyok! Majd nem leszek az, ha dolgozatot kell írni a reneszánszból... Inkább térjünk vissza a lovakhoz. Megismerkedtem leendő voltizscsapatom egyik tagjával, Petrával, aki bemutatta a lovardát és a csapat két lovát: Calypsot és Ádámot. Calypso gyönyörű sötétpej lfurioso, Ádám pedig pej magyar félvér. Hétfőn fél 7-re kell mennem a lovardába, akkor ott lesz Attila bácsi is, a leendő edzőm. Petra azt mondja, kicsit szigorú, és nála jó tanulónak kell lenni... kezdhetem megemészteni ezt a tényt."
 |
Az utolsó csikó (2006) |
14 voltam, amikor ezeket a sorokat írtam. Túl 3 évnyi fűző-hordáson, gyógytornán, és végeláthatatlan sok úszáson - a gerincem sokáig annyira beteg volt, hogy lovakról szó sem lehetett. Végül, amikor már nem napi 23 órában kellett fűzőt hordanom, kicsikartam az orvosomtól, hogy eljárhassak lovagolni. Azt mondta, hogy tud egy jó edzőt, aki lovastornát is tart a pesti Nemzeti Lovardában. Így kötöttem ki dr Lassó Attilánál, akit a tanítványai egész egyszerűen "csak" Tanár Úrként emlegetnek.
Szóval a lényege ennek az egésznek az, hogy Tanár Úr táborai, tanításai, elképesztő lelkesedése és pedagógiája kihatott életem minden területére. Ma már családanya vagyok; a főiskola-munka-gyereknevelés-háztartás "mesternégyese" mellett nem tudok aktívan lovazni. De ha mégis a szabadidő kitöltésén kell gondolkodni, akkor az első gondolat továbbra is az, hogy el kéne menni Tanár Úrhoz egy kellemesen kimerítő edzésre.
Két kezem sok, hogy megszámoljam, hányszor mentem szórakozóhelyre az eltelt 10 évben. Most meg, hogy itt a gyerkőc, sokan kérdik: nem hiányzik a bulizás??? Erre csak annyit szoktam mondani, hogy "Hát barátom, ennél butább kérdést nehezen tudtál volna feltenni :)". Kamaszkoromban számomra a kitüntetett esemény az volt, ha levonatoztam Répáspusztára edzőtáborozni. Én élményeket szívtam magamba fű helyett, a Madonnás vonaglások helyett pedig megtanultam pár latin táncot - egy-egy végiglovagolt nap zárásaként.
Most pedig, megünneplendő az elmúlt 10 évet, közzéteszem Tanár Úr cikkeit, melyek sokáig a Penny kalendáriumokban jelentek meg, és - véleményem szerint - méltatlanul kevés emberhez jutottak el.
 |
Az élmény |
