A lovastorna minden gyerek számára elérhető lovas élmény („flow” élmény)
Az egyszerű lovon ülést, a lovon való tornázást, vagy a lovaglást, sok sporthoz, például a tánchoz, síeléshez, vitorlázáshoz hasonlóan nagyon élvezetes tevékenységnek tartják művelői, melynek során különleges, kivételes, nagyszerű pillanatokat élnek át.
Ezeket a kivételes, pozitív pillanatokat, amelyekben az emberek erősen összpontosítanak az örömmel végzett tevékenységre, és elköteleződnek, hogy ezt máskor is át akarják élni, nos, ezeket az élménypillanatokat „flow” élményeknek nevezik a pszichológiában. Ekkor, ezek a valójában boldog emberek nem érzik az idő múlását, mert szinte magával sodorja őket a cselekvés, összhangban vannak önmagukkal és általában a világgal (a mi esetünkben lovukkal is). Ezt a pszichológiai jelenséget, a „flow”-t egy Chicagóban élő, azóta világhírűvé vált magyar pszichológus, Csíkszentmihályi Mihály elemezte, és írta le először részletesen, 1990-ben megjelent könyvében ő adta a „flow” nevet ennek a különleges élménynek. Azt tapasztalta ugyanis, hogy kutatásai során, amikor a vizsgált személyeket kérdezte élvezetes sportolásuk, munka-, vagy hobby-tevékenységük végzése után, akkor ők azt nyilatkozták, hogy olyan érzésük volt, mintha spontán, erőfeszítés nélküli mozgást élnének át, mintha „áramlat” (angolul: flow) sodorná őket. Erre, a körülményektől tulajdonképpen független belső örömre az irigylésre méltó nagyfokú odaadás, belefeledkezés jellemző.
Mai „rohanó világunkban” különösen szükségük van gyerekeknek, és szülőknek egyaránt élményekre, „flow-élményekre”, a lovaglás pedig nagyon sokat tud nyújtani. A ló ősi testi ereje, mozgásának természetes ritmusa és a vele való szellemi kapcsolat kialakítása egészséges alkalmazkodást kíván az embertől. Egészséges személyiségfejlődéséhez szinte minden gyerek számára hasznos a lóval való kapcsolat, a lovaglást, mint sportot viszont csak kevés fiatal választhatja hazánkban (főleg anyagi nehézségek miatt).Van azonban megoldás, az olyan csoportos lovastorna foglalkozás, amin egyszerre 10-20 gyerek vesz részt. 25 éve tartok lovastorna edzéseket, melyek korábban elsősorban a versenyekre való felkészülést célozták, most azonban erdei iskola programban is kipróbáltam – nagyszerű eredménnyel.
A lovastorna foglalkozásokon sok a „flow élmény”
- A kezdőnek és a kicsit haladóbbnak minősülő lovasoknak az első „voltizs-edzés” nagyon tetszett, és legtöbbször azt mondták a gyerekek nagy lelkesen, sugárzó arccal, mosolyogva, csillogó szemekkel az első alkalom után, hogy:
- „Nagy élmény volt a voltizs, nagyon tetszett, mert nem is gondoltam, hogy meg tudom csinálni!”
- „…nagyon jó érzés volt a vágta”
- „Jó volt, hogy közösen csináltuk…”
- „Kicsit nehéz volt, de nagyon élvezetes!”
- „Először izgultam, de aztán nem is féltem, mert olyan jól ment a ló…”
- „Nem is volt olyan nehéz, mint gondoltam…”
- „Máskor is lesz még ilyen edzés, mert nagyon jó volt…?”
- „Olyan jól, nyugodtan ment a ló, hogy nem is féltem, csak egy kicsit, amikor fel kellett térdelnem a hátára!”
Ezek a megnyilatkozások mind arra utaltak, hogy a gyerekek élményként, néhányan bizonyára „flow” élményként (önmaguk sikereként) élték át a lovastorna foglalkozást, melyet „edzésnek” azért túlzás lenne nevezni. Örültek, hogy a feladatokat teljesíteni tudták, és újra vágytak rá, hogy csinálhassák, hogy gyakorolhassák. A táborok folyamán azután még többször voltizsáltak, és igen gyorsan fejlődtek. Ülésük simulékonysága, törzsük, fejük és kezük egyenes és nyugodt tartása egyre jobb lett.
Miért lehetett „flow élmény” a lovastorna a gyerekek számára?
- A lóra ülés előtt bemutattuk azokat a gyakorlatokat, amik a teljesen kezdők számára is elvégezhetők voltak, és a bemelegítő gimnasztika után a műlovon próbálgatták ezeket. Így célul tűzhették ki magukban a gyerekek, hogy bátran lóra ülnek.
- Ezt követően a gyerekek számára a lovon ülés, vagy a lovastorna alapgyakorlatok jelentettek élményt, és képességeiknek megfelelő kihívást. Ez utóbbi, vagyis a képességek felmérése igényli az edzői tapasztalatot és tudást, mely egyben külső feltétele is annak, hogy a gyerek egyáltalán cselekedni kezdjen, próbálkozni, vagy tanulni akarjon, ami pedig már belső feltétele a flow-nak!
- A lovon végzett gyakorlatok során a gyerekek nagyon figyeltek, koncentráltak, részben a saját mozdulataikra, részben az oktató tanácsaira, vagy utasításaira. Arckifejezésükön és mozdulataikon látszottak ennek egyértelmű jelei. A mozdulatok ismétlése során igyekeztek egyre jobban csinálni, elmélyedtek a cselekvésben.
- A gyerekek saját maguk érezték, mintegy belső visszajelzésként, hogy sikerült leküzdeniük félelmüket, és olyan ügyesek, vagy erősek voltak, hogy meg tudták oldani a feladatokat. Ez a belső öröm, sikerérzés a legfontosabb, így valósulhatott meg a „flow-élményekhez” szükséges következő feltétel, a visszajelzés. A belső visszajelzésen kívül azonban, mint edző, én is lelkesen megdicsértem a legkisebb jó mozdulataikat is, ezzel bíztattam további bátor cselekvésre a lovon gyakorlatozót.
- A legtöbb gyerek elégedetten és boldogan szállt le a lóról, és utólagos hálaérzésüket fejezték ki azok a köszönő levelek, melyeket még aznap, vagy másnap írtak első lovastorna foglalkozásuk után.
Az eddig felsorolt történések elsősorban a kezdőnek minősülő lovastornászoknál érvényesülnek. A kiváló lovas sportolók nyilvánvalóan átérzik, és tudatosan, vagy anélkül is, számtalan esetben átélik a „Flow-t”, hiszen sikereiknek ez is feltétele, ezzel a kérdéssel később érdemes még foglalkozni.
Úgy gondolom, mint ahogy bizonyára számos edző kollégám is, hogy a lovas tanítványok élményeken keresztüli sikerhez juttatása felelősségteljes feladat, melyhez a tudáson és lelkesedésen kívül a saját „flow-élmény tapasztalatok” is hozzájárulnak. Jómagam edző és futószárazóként számtalan esetben átéltem nagyobb és kisebb versenyeken és edzéseken is flow élményt. Mikor láttam tanítványaimat kiválóan szerepelni, a felemelő gyönyörű zenére a lóval harmonikusan együttműködve tornázni, miközben minden idegszálammal a nem könnyű kezelésű lovat tartottam kezemben a futószár végén, és ő vágtázott és vágtázott, és figyelve engedelmeskedett. Igazi élmény volt és belemélyedés, a legnagyobb koncentrálás mellett. Láttam tanítványaim, versenyzőim örömtől csillogó szemeit, és hálás voltam a sorsnak, hogy tehettem azt, amire jó eredménnyel képes voltam.
A fentiekben felsorolt 1-5. feltételek megléte jellemzi a tudatosan, vagy tudattalanul átélt „flow-élményt”, amelyhez szakszerű, lelkes „munkával” segítheti hozzá az edző és a pedagógus a gyerekeket. Lényegében már az első alkalommal ilyen jól kell, hogy sikerüljön a lóra ülés, vagy a lovastorna, a folytatás pedig legyen ehhez hasonló.
A „flow élményekhez” szükséges feltételek, a:
- cél,
- képességeknek megfelelő tevékenység,
- figyelem összpontosítás és elmélyedés,
- visszajelzés,
- öröm és hála érzése.
A „flow élmények” feltételei érvényesek és jellemzőek bármilyen más sport tevékenység és a mindennapi élet különféle helyzetei során is.
A „flow (áramlás) élményt”, amit más szavakkal úgy is le lehet írni, mint azt a pillanatot:
- amikor átérezzük, hogy minden úgy jó, ahogy éppen van,
- a megfelelő időben és helyen vagyunk, és éppen azt tesszük, amit tenni szeretnénk.
A nagy, látványos sikereket el nem érő gyerekek (túlsúlyos, kissé ügyetlen, vagy lassú gyerekek) is nagy élményként, „flow” élményként élhetik át a lovastorna edzéseket, hiszen saját kis céljaik eléréséért, képességeik szerint összpontosítanak és cselekednek, és örülnek a saját sikereiknek, ami után boldogság is eltölti őket.
Ezek a fenn felsorolt tényezők bizonyára hozzájárultak ahhoz, hogy a gyerekek élményként éljék át a lovon ülést, de ami ugyanilyen fontos, hogy maguk az élmények, a „flow élmények” mágnesként vonzották magukhoz a gyerekekben a tanulási, vagy gyakorlási vágyat – vagyis a nehezebb feladatok és (fejlettebb képességek) iránti igényt. (Ha ugyanis nagy az érdeklődésünk, és magas szinten irányítjuk önmagunkat és cselekvéseinket, akkor erősnek, elégedettnek érezzük magunkat, és ez ösztönöz további tanulásra.) A lényeg, akár kezdőkről, akár nagy versenyzőkről beszélünk ugyanaz: a tevékenység minőségétől, és nem a tartalomtól függ a „flow”. Konkrétan a kezdő is igyekezzen például nyújtott lábbal csinálni a zászlót, a komoly versenyző pedig egyenes törzzsel, nyújtott spiccel mutassa be a kézenállást a lovon.
A lovastorna foglalkozások nagy előnye:
- Ugyanazon a jól képzett lovon gyakorol minden gyerek 5-6, vagy akár 20, a lovastorna foglalkozás céljától függően (belátják, hogy egyiküknek sincs „jobb, vagy rosszabb lova”).
- Egymást segítve alkotnak egy kis közösséget, csapatot, ahol példát látnak arra, hogyan is kell a gyakorlatokat jól csinálni. Ezen felül egymást is elfogadják, a különböző adottságaikkal együtt, azokat tudomásul véve is segítenek egymásnak.
- A fokozatosság elve alapján az edzéseken lévő feladatok szinte körről-körre, hétről-hétre nehezednek, és a sikereket is újra és újra átélik a lovastornászok, önmagukért és a csapatért is gyakorolnak.
- A lovastornászok tanulják az előírás szerinti gyakorlatot, és gyakorolják a legnagyobb pontossággal esztétikusan végrehajtott mozdulatokat. Így, a „flow” egyik lényeges sajátossága, és következménye a tanulási vágy, az egyre jobban csinálás igénye is állandó jellemzője az edzéseknek.
- Van egy mondás, miszerint „az ember egy dolgot úgy csinál, mint száz mást”. Ennek alapján nyilvánvaló, hogy a ló hátán „Flow-élményeket” átélő lovastornász tanulási vágya is folytonosan nő, és ez egyáltalán nem elhanyagolható szempont az óvodások, általános-, és közép-iskolások tanulmányi előrehaladásánál sem.
Összefoglalóként:
A lovastornánál, a többi élvezeti sporthoz és általában a mozgáshoz hasonlóan a lovastornász belefeledkezhet a tevékenységbe, örül, egyre jobb teljesítményekre törekszik, és elégedettség tölti el.
Az ilyen pillanatokban, az érzéseink, vágyaink, gondolataink és elhatározásunk között teljes harmónia van. Élvezzük a cselekvést, belemerülünk a sikeres cselekvés élményébe, tudatunkat teljesen kitölti a tevékenység átélése, és élményeink harmóniában vannak egymással.
Csíkszentmihályi Mihály szerint az, hogy hogyan alakul valakinek a sorsa, sok tényezőtől függ: a génektől, a kultúrától és saját élményeitől. Döntő azonban, hogy mit kezdünk a lehetőségeinkkel, s hogy hogyan használjuk ki őket. „A legfontosabb az életben azt megtalálni, ami örömet okoz, és amiben kiteljesedhetünk: legyen ez akár sport, akár művészet vagy a tudomány, (vagy éppen lovastorna, vagy lovaglás), illetve bármi más. A lényeg, hogy ez által jól érezzük magunkat, és előbbre vigyük a társadalmat, az emberiséget.”
Írta: Dr Lassó Attila állatorvos-tanár, lótenyésztő szakmérnök, nemzetközi diplomával rendelkező lovas- és lovastorna szakedző, a Penny táborok szakmai vezetője.
Tel: 06-20-944-32-67
Az oldalt szerkeszti: Temleitnerné Wallner Linda
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése