A következő oldalakon nagyrabecsült edzőm, Dr Lassó Attila írásait, cikkeit gyűjtöm csokorba. Ezek a kis esszék 1999-től kezdve jelentek meg a Penny Lovaskalendáriumokban, és úgy gondolom, hogy üzenetük értékesebb annál, mint hogy a polcomon porosodjanak.
Lassó Tanár Úr jelenleg is aktívan foglalkozik gyerekek tanításával, a Stampok parkban. Kellemes olvasgatást!
A vadászlovaglás a legősibb lovassportok egyike. Angliában főként a rókavadászatot űzik. Nagy jelentősége van a ló kiváló ugróképességének, mert a terep akadályainak leküzdése néha izgalmasabb feladat, mint a róka utáni hajsza.
A kutyafalkás vadászat csak Nagy-Britanniában, Írországban, Franciaországban megengedett, máshol törvény tiltja. Olyan változatai is vannak, ahol nincs szükség élő vadra.
A vadat egy lovas helyettesíti, aki maga után húz egy kutyák számára szagot adó ánizsos batyut. A többi lovas a szimatot követő kutyák nyomában halad.
Másik formája, hogy egy lovas jobb vállára rókafarkat erősítenek, és ezt a lovast, mint a rókát üldözik a többiek.
A vadászlovaglás minden formájára jellemző, hogy változatos terepen rendezik meg, és természetes, vagy ahhoz nagyon hasonló épített fix (nem verhető), kb. 0,6-1 méteres akadályokkal nehezítik. A vadászlovaglás alkalmas mind a lovas, mind pedig a lovak kiképzettségének, képességeinek felmérésére. Az előírásos elegáns fekete esetleg piros lovas kabát, világos nadrággal egységessé és ünnepivé teszi az egész rendezvényt.
A vadászlovaglás gondos felkészülést és szervezőmunkát igényel, de egy jól sikerült vadászlovaglás a hozzátartozó ünnepi ebéddel felejthetetlen élményt nyújt minden résztvevőnek.
Írta: Dr Lassó Attila állatorvos-tanár, lótenyésztő szakmérnök, nemzetközi diplomával rendelkező lovas- és lovastorna szakedző, a Penny táborok szakmai vezetője.
Mi a különbség a lovardai és a tereplovaglás között?
Középhaladó lovasok "terepgyakorlata" a csongrádi Penny táborban (2006)
Ereszkedés meredek lejtőn
A kezdő, vagy fiatal lovasok számára biztonságot és a megszokottság élményét nyújtja a lovarda.
Mind a ló, mind pedig a lovas jobban tud figyelni, hiszen kevesebb a zavaró külső tényező.
A lovas, de még a ló is hallja az oktató hangját, dicsérő, nyugtató, vagy éppen figyelmeztető hanglejtését.
A lovak mozgása kényelmessé, sokszor kissé unottá válik a lovardában, mely azonban sokszor egy csapásra megváltozhat a terepen. Az addig laza izomzattal, rugalmatlanul mozgó ló a mező szabad terét, gyeppel átszőtt rugalmas talaját megérezve elkezd nagyobb mozdulatokkal, feszesebb izomzattal mozogni, úgy, hogy sokszor alig lehet rájuk ismerni. Jókedvükből ficánkolhatnak, kirúghatnak, és mindez megrémisztheti a gyakorlatlan fiatal lovast, aki rosszabb esetben már ekkor le is eshet.
Az előző pontban felsorolt jelenségek miatt indokolt a kezdő lovassal először a lovardában lemozgatni a lovat, hogy az istállógőz kiszálljon belőle.
Az oktatónak ismernie kell lovainak természetét, és terepen való viselkedését, a lovasítás (ki, melyik lóra ül) nagy felelősség.
Természetesen mindhárom jármódban jól kell ülnie a lovasnak, és segítségadásának is hatékonynak kell lennie. Különösen fontos a könnyített ülésben való lovaglás.
Minden lovasnak, beleértve a terepvezetőt is, jól rögzített fejvédő kobakot kell viselnie.
A kilovaglás előtt a terep vezetőjének személyesen kell meggyőződnie a ló helyes nyergeléséről és kantározásáról, a felszerelés jó állapotáról, a lovas megfelelő öltözékéről, a kengyelhossz helyességéről. Célszerű rövid pálcát és kesztyűt is vinni. A ló biztonságosabb irányíthatóságát szolgálja, ha martingállal szereljük fel a lovat, aminek nyakszíjába szükség esetén belekapaszkodhat a kezdő lovas, pl. felfelé mászatáskor, vagy ugratáskor.
A terep vezetője még elindulás előtt tájékoztatja a lovasokat a tereplovaglás legfontosabb szabályairól, az útvonal jellegzetességeiről.
A tereplovaglást célszerű lépésben kezdeni, majd az ügető szakaszok következnek. A jármód változtatására a vezető, - aki elöl halad, és megelőzni tilos - kézjelekkel és hangos felszólítással figyelmeztet.
Csoportban lovaglásnál tartsunk az előttünk lévő lovastól 3 méteres, oldalirányba pedig 1 méteres távolságot. Célszerű, ha a lovasok párban lovagolnak egymás mellett, feltéve, ha a lovak nem bántják egymást. Össze kell szoktatni őket.
Ha idegen lovakkal találkozunk, tartsuk a lovakat megfelelő távolságra, nyugodt viselkedés esetén engedjük őket összeszagolni. Csak megbarátkozott, egymással már ismerős, vagy azonos istállóból származó lovakat vezessünk együtt. Lovakat farral ne engedjük összeérni.
Szűk erdei ösvényen a ló csak saját testére ügyel; lábunkról, fejünkről, magunknak kell gondoskodni.
Vágtában különösen figyeljünk, mert a ló egy-egy hirtelen felbukkanó tárgytól megriadhat.
Emelkedőn: felsőtestet hajtsuk előre, térdünkkel támasszunk be a nyeregpárnába, adjunk szárat a lónak, hogy nyakával egyensúlyozhasson!
Enyhe lejtőn: kissé hajoljunk előre, könnyítsünk a ló hátán, támaszkodjunk a ló marjára!
Meredek lejtőn: adjunk hosszú szárat, és dőljünk hátra annyira, hogy törzsünk továbbra is függőleges maradjon!
Kerüld a sötétben való lovaglást, soha ne lovagolj ködben!
Télen kerüld a jeges terepet! A hó patkószárak közé való beragadását, megfelelő gumibetétes patkó használatával lehet megelőzni.
Mindig kérj engedélyt az előtted haladótól, mielőtt, megelőzöd!
Mindig a forgalom irányának megfelelően haladj!
Légy udvarias, köszönd meg, ha az autósok megállnak, lassítanak!
Irányváltoztatási szándékodat karjelzéssel időben jelezd, és nézz körül!
Nagyobb útkereszteződésben egyszerre menjetek át, minél gyorsabban!
Országúton világító felszerelést viselj a csizmádon és karodon (ajánlatos a ló lábára is fényvisszaverő lábvédőt tenni).
Kezdőkkel csak sekély és szilárd aljzattal rendelkező vízen lovagoljunk át, és a hozzá vezető part ne legyen meredek!
Átgázoláskor mindig merőlegesen lovagoljunk a víz szélére. Az előrehajtó segítségeket határozottan alkalmazzuk, hogy lovunk elkezdje az átkelést. A vízben gázolva sem hagyjuk abba az előrehajtó segítségeket, késztessük a lovat határozott előrehaladásra. Előfordul, hogy a lovak szeretnének a vízben hemperegni, ekkor a leghatározottabban, akár pálca segítségével is hajtsuk előre, pillanatra sem hagyjuk megállni.
A vízben a lovak általában lépésben haladnak. Ügetésben, vágtában csak nagyon gyakorlott lovasok, alacsony vízben, szilárd talajú mederben.
A terep vezetőjénél legyen elsősegélynyújtó csomag és mobiltelefon, hogy baleset esetén gyorsan kérhessen segítséget.
A tereplovaglás vezetőjének karjelzései
Mászatás
Írta: Dr Lassó Attila állatorvos-tanár, lótenyésztő szakmérnök, nemzetközi diplomával rendelkező lovas- és lovastorna szakedző, a Penny táborok szakmai vezetője.
A Penny kezdő osztály vizsgán olyan szintű lovaglástudást kívánunk meg, ami csak pontos, szorgalmas munkával érhető el. A lovasnak szabályos patanyomfigurák lovaglására kell törekednie, és ha az edzésen következetesen valóban mind az edző, mind pedig a tanítványa erre törekszik, akkor ez a ló képzettségén, és a lovas vizsgateljesítményén is látszik majd.
A sarkok lehetőség szerinti pontos kilovaglása például egy igen fontos követelmény, amit a ló megfelelő állításával és hajlításával, a hatékony belső csizma segítség és a külső száron való támaszkodás megvalósításával érhetünk el. Azoknak a fiatal lovasoknak, akik valóban szeretnének jól lovagolni, rendkívüli pontosságra, és a jó lovas érzés megszerzésére kell törekedniük. Az oktató utasításait azonnal végre kell hajtani, illetve olyan gyorsan és helyesen, amennyire a lovas képzettsége ezt lehetővé teszi. Csak szorgalmas és kitartó gyakorlás vezet eredményre. Türelmesnek kell lennünk önmagunkkal szemben, az izmoknak és idegeknek meg kell szokniuk az új mozdulatokat. Utóbbiaknak fel kell gyorsulniuk, majd önkéntelenekké válniuk, ahhoz, hogy a lovon valóban látni lehessen lovaglásotok hatását. Ez pedig lassú folyamat, különösen akkor, ha a lovasnak hetente csak egyszer-kétszer van lehetősége gyakorlásra.
A vizsgára készülés sokszor csak akkor eredményes, ha intenzívebb, gyakoribb az edzés, és jól képzett, vagy még nem elrontott, képezhető lovakon történik a felkészülés. Legcélszerűbb egy edzőtáborban részt venni, olyan helyen, ahol már sikeresen zajlottak le Penny vizsgák. Tehát türelem, az idő és a törekvés rendületlensége meghozza az eredményt. A lovas vizsgát nem szükséges letennetek, e nélkül is élvezhetitek a lovaglást, a tudásotok azonban hiányos lesz. A jó természetű, megbízható, kényelmes, jól képzett ló sajnos ritka, ezért nagy érték, melyhez hosszú kiképzési idő szükséges. A vizsga feladatainak helyes végrehajtásáról sok lovas könyvben írnak, és edzőitek is segítenek.
Rajta hát, tanuljatok és gyakoroljatok, hogy jó alapokkal, biztonsággal vágjatok neki a lovaglás talán legélvezetesebb részének, a tereplovaglásnak.
Dr Lassó Attila, jómagam, és az új generáció
Írta: Dr Lassó Attila állatorvos-tanár, lótenyésztő szakmérnök, nemzetközi diplomával rendelkező lovas- és lovastorna szakedző, a Penny táborok szakmai vezetője.
A lovardába való belépéskor, akár a ló hátán ülünk, akár vezetjük a lovat, vagy csupán ló nélkül vagyunk, mindig: "Helyet kérünk!" hangos felszólítással kérünk bebocsátást. Ezután várunk a válaszra, és csak akkor mehetünk be, ha megkapjuk a választ: "Tessék bejönni!"
Ha a lovasok egymással szemben lovagolnak, a balkézen lovagló marad a patanyomon, így tehát a bal kezek találkoznak. Hazánkban még sok helyen a régi rend - "Jobb kezek találkoznak!" - van érvényben, ezért célszerű ezt a lovardát tartó oktatóval előre tisztázni.
A lóra ülés lóról szállás ne a fal melletti járáson, hanem a nagy körök középpontjában történjék.
A lépésben lovagló lovas a második, illetve a harmadik patanyomot használja, és kitér a gyorsabban haladó lovas elől.
A lassabban haladót a gyorsabb lovas mindig a lovarda belseje felé indulóan előzi meg.
Ha osztályban és önállóan is lovagolnak a lovardában, mindig az osztálynak van előnye, és a többieknek erre kell tekintettel lenni.
Az egész lovardában a falak mellett egyenesen előre lovagló lovasoknak előnyük van a körön, vagy más patanyom figurán lovaglókkal szemben.
Ha egyszerre több lovas lovagol a lovardában, célszerű mindegyiknek azonos kézre lovagolni, és kb. 5 percenként a legidősebb lovas jelzésére kezet váltani.
Ha kezdő lovasok is lovagolnak haladókkal együtt, akkor az utóbbiak erre legyenek tekintettel, és például ugratni, csak az összes jelenlévő beleegyezésével lehet.
Futószárazni is csak a többi lovas beleegyezésével szabad, biztonságos oldaltávolságot tartva.
Ha a lovardában az időrendi beosztás ki van függesztve, és a lovas nem a számára kijelölt időben szeretne lovagolni, az oktatótól, vagy a legidősebb lovastól illik ezt kérnie még a lovával való megjelenés előtt.
A lovardában nyugodtan, szakszerűen, gondolkodva lovagoljunk, kerüljük a durva bánásmódot, ne botránkoztassuk meg lovas társainkat lovashoz nem méltó beszéddel, vagy viselkedéssel.
Rend és fegyelem
Állítás és hajlítás
A felsorolt 12 pont ismerete csupán feltétele a lovardában folyó munkának, az érdemi rész az oktatón, tanítványán, és egy kicsit a lovon múlik.
Írta: Dr Lassó Attila állatorvos-tanár, lótenyésztő szakmérnök, nemzetközi diplomával rendelkező lovas- és lovastorna szakedző, a Penny táborok szakmai vezetője.
A korábbi Penny Kalendáriumokban már írtunk a lovasok futószáras vizsgájáról, amely a lovasok helyes ülésének kialakítását célozza. A lovas oktatásnak ez az egyébként legnehezebb és legkevésbé látványos része, mégis igen fontos. Megfelelő alapok nélkül nem lehet továbblépni. A lovon biztos egyensúlyban, helyes tartással ülő, szárat helyesen kezelő, és az alapvető lovas segítségeket már alkalmazni tudó lovas elkezdheti az osztályban lovaglás gyakorlását. Ennek is vannak feltételei, melyek közül a legfontosabb a megfelelő méretű, jó természetű, és helyesen kiképzett iskolaló. Tapasztalataink szerint azok a lovasok, akik jó eredménnyel tették le a futószáras vizsgát, különösebb aggodalom nélkül kezdtek el osztályban lovagolni, és igen gyorsan tudtak továbbfejlődni. Ezért éri meg a valóban jó ülés megszerzésére törekedni. Az osztályban lovaglás célja, hogy a lovas biztonságos körülmények között gyakorolhassa a ló irányítását, tapasztalatot szerezzen, és ezzel előkészüljön a már nehezebb idomítási feladatok tanulását szolgáló önálló lovaglásra.
Az önálló lovaglás azt jelenti, hogy a lovas már nem egy másik ló után megy, hanem a többiektől függetlenül, és egyedi feladatokat teljesít a lovas oktató útmutatása szerint. Tehát még ekkor is felügyelet mellett lovagol, de jóval nagyobb egyéni szabadsággal.
Térjünk azonban vissza az osztályban való lovaglásra, pontosabban annak mikéntjére, mire számítsunk, ha osztályban lovagolunk?
A következő videó 2006-ban, a csongrádi Penny táborban készült, és a kezdő osztály vizsga egy részlete látható rajta (Dr Lassó Attila vezetésével):
Mi is az osztályban lovaglás?
Osztályban lovagláskor a lovas biztonsága érdekében általában a legtöbb helyen az istállóból a lovakat a lovardába vezetik, tehát a lovasok csak itt ülnek fel. Különösen ott fontos ez, ahol a lovarda messze esik az istállótól, hiszen a legtöbb baleset az ilyen bekerítetlen, kemény talajú helyeken történik, ahol még az istállógőz is fűtheti a lovakat.
Fiatal, vagy kezdő lovasok számára feltétlenül szükséges, de később is javasoljuk a fejvédő kobak viselését, valamint a lovaglókesztyű használatát.
A lovardának mindig biztonságos módon bekerítettnek kell lennie, és jól zárható kapuját a lovaglás alatt zárva is kell tartani. Amennyiben ugyanis egy lovas leesik, a ló nem tud az ezernyi veszélyt rejtő utakra tévedni hazafelé vágtázás közben.
Az osztályban lovagláskor minden az oktató utasítása alapján, illetve a szokásos lovardai rendnek megfelelően történik. A következőkben ismertetjük majd a lovardai rendet.
Természetesen a lovardában hangoskodni, dohányozni, rágógumizni szigorúan tilos!
Az oktató utasításait, - mely vonatkozhat a testtartásbeli hibák javítására, vagy a különböző patanyomfigurák lovaglásának mikéntjére, - a legjobb tudás és igyekezet szerint kell végrehajtani.
a lovardai szabályokat és várható feladatokat már előre tanácsos tanulmányozni, hiszen ez megkönnyíti a munkát. Igényes helyeken az oktató, előre tájékoztat a várható feladatokról.
Átváltás
Néhány alapfogalom
Körből válts!
A lovarda, egy bekerített, puha, ugyanakkor rugalmas talajú hely, ahol a lovasok tanulnak és a lovakat képzik. Mérete különböző lehet, a szabványos díjlovagló négyszög mérete 20x40, vagy 20x60 m.
A lovarda kerítése mellett belül van a lovak által többé-kevésbé kitaposott fő patanyom. Ettől kb. 1,5 m-re van az úgynevezett 2. patanyom.
A lovardai patanyomon balkézre lovagolunk, ha bal kezünk van a lovarda belseje felé, és jobb kézre, ha a jobb kezünk van belül.
A lovarda szélén különböző betűkkel jelölik meg a saroktól 6 m-re lévő átváltó pontokat, valamint a hosszabb és rövidebb falakon elhelyezett felezőpontokat. ezeket a pontokat jól látható F-M-K-H, illetve A-B-C-K-H betűkkel jelölik. Ezen kívül vannak betűvel külön nem jelölt úgynevezett kör érintő pontok a hosszú falon, amit a lovasoknak a rövid fal közepén elkezdett szabályos kör lovaglásakor kell érinteniük. Lásd az ábrákat.
Írta: Dr Lassó Attila állatorvos-tanár, lótenyésztő szakmérnök, nemzetközi diplomával rendelkező lovas- és lovastorna szakedző, a Penny táborok szakmai vezetője.
Bár Linda Tellington eredetileg lovon tett megfigyelései alapján dolgozta ki módszerét, ő személyesen sok más állaton is alkalmazta sikerrel. Az utóbbi években kutyák viselkedészavarainak javításában ért el jeelntős eredményeket, és Amerikában egy ideje embereken is alkalmazta módszerét. 2000. áprilisában az emberekre való jótékony hatás bemutatására tartott Linda Tellington-Jones Európában először az ausztriai Zvettl-ben emberi vonatkozású kurzust, melyen a Penny Klub képviseletében mi is részt vettünk.
Mire is használható a módszer?
A hátfájás Tellington módszerrel való csillapítása úgy történik, hogy a tenyér gyengéd megtámasztásával és az ujjak enyhe nyomással való körkörös mozgatásával, majd az egész tenyérrel a bőrt, az alatta lévő izomréteg fölött elmozdítjuk, és ezzel jelentősen csökkenthető a hátizom fájdalmas görcse. Ez lénygében a Tellington-féle "Python emelés". Nagyon fontosnak tartotta Linda, hogy az érintéses kezelésben részesítettek beszámoljanak, visszajelezzenek érzéseikről.
A traumás sérülések utóhatásainak kezelésére, pl. a Tellington féle érintés (Ttouch) "Mosómedve"-fogással történő kezelését ajánlotta, melynek hatására az érzéketlen területet sikerült újra érzővé tenni. Lovaink is bizonyára visszajeleznek, ha valamilyen jó érzést keltünk bennük, csak észre kell vennünk. Mindenekelőtt törekednünk kell arra, hogy igenis keltsük bennük ezt a jó érzést, ahogy a lovakat szeretgető, simogató gyerekek is ezt teszik teljesen ösztönösen. Jó érzéseket keltenek az elcsigázott, vagy éppen a felnőtt ember iránt bizalmatlanná váló lovakban! A gyerekek odafigyelnek a lovak visszajelzéseire, örülnek, hogy kedvenceikkel lehetnek, nem a munkát jelentő lényt látják benne, hanem a szeretett társat, barátot!
Shock-os, eszméletlen állapotban lévő embert az orvos megérkezéséig stabil állapotban tarthatja a Tellington-féle ún. "fül-munka" (masszázs), amely a fül alapjától kiinduló, és a csúcsa felé irányuló gyors, ütemes közepes erősségű húzogató mozdulatokból áll.Ez segíthet láz, hányinger és fejfájás esetén is. A Tellington féle érintések (Ttouch-ok) jótékony hatásában a gyakorlottság és tudatosság igen fontos tényező, ezen kívül pedig természetesen a mozdulatok minőségétől (szabályossága, puhasága, folyamatossága) is függ az eredmény.
Fáradt lábak kezeléséről is szó volt, mely mind a lovaknál, mind az embereknél gyakran előfordul.A Tellington tanfolyamokon tanított "Python emelés" és "Oktopus fogás" bizonyul ilyenkor igen hatásosnak. Néhány "Oktopus fogás" után jómagam is könnyebb mozgásúnak, lazábbnak éreztem a korábban törött, műtött lábamat. A résztvevők természetesen önmagukon és egymáson is kipróbálták a Tellington féle érintéseket, majd a tapasztalt hatásról, vagy érzésről beszámoltak.
Lovastáborainkban rendszeresen használjuk a Tellington-féle érintéseket, módszereket, és a gyerekek nagy örömmel tanulják is ezeket, szívesen simogatják a kedves lovakat. Ez természetesen nem csak a nagyon intelligensen viselkedő lovaknak tesz jót, hanem a gyerekekre is jótékonyan hat, mert a mozdulatok finomsága és a kancák visszajelzései a gyerekeket is örömmel töltik el, és megnyugtatják őket.
Az átkötés technikája az ember és különösen a gyerekek számára biztonságérzetet, nyugodtságot kelt. Lényege, hogy a törzset, vagy a törzset és a combot egy széles rugalmas pólyával (fáslival) egyszerűen a hasnál és a hátnál keresztben átkötjük. Ideges, hiperaktív gyerekek megnyugtatására kiválóan alkalmas.
Linda Tellington-Jones elmondta, hogy a Tellington érintések célja, hogy a működésüket elfelejtő sejteket belülről aktivizálja, felébressze. A testfelületen végzett kis körkörös mozgás, az egyes sejteket, mint apró fényeket gyújtja fel. Módszere abban különbözik a masszázstól, hogy nem igényel különösebb fizikai erőt, a gyógyuláshoz a test saját energiáit használja fel, bárki, bármikor alkalmazhatja és mivel ruhán keresztül is végezhető, így egyszerűbb és higiénikusabb.
A megtanult technikák
Répáspusztán az előadók (Ruth és Martin Lasser) az elméleti óra után a lovak különböző Tellington-féle vezetési módjait mutatták be shagya arab és hidegvérű kancákon, majd méneken. a labirintuson átvezetett állatok szemmel láthatóan megnyugodtak, és bizalommal követték az embert. A "Postagalamb" vezetési mód során, pl. a hatalmas testű hidegvérű kanca először ügyetlenül, majd egyre sikkesebben mozgott a labirintusokban, megtalálta saját egyensúlyát, és jobban koncentrált a feladatra. A lovászoknak sok gondot okozó hároméves hidegvérű kanca mindössze 20-30 perc munka után szemmel láthatóan megnyugodott, és kiválóan engedelmeskedett.
A Penny táborokban a napi rutin része Tellington módszere
a 4 éves shagya arab kancán, Füzéren a Tellington féle érintések legfontosabb fajtáit mutatták be a trénerek. Az egyébként igen készséges és jól képzett lovacska türelmesen viselte a testén végzett "Hópárduc"tapintásokat, a fül-, és szájmunkát. Mindezek azt a célt szolgálják, hogy a testi és lelki feszültségeket csökkentsék a lóban, és gyorsítsák a tanuláshoz feltétlenül szükséges bizalom kialakulását. Bár nyilvánvalóan a helyes végrehajtás megtanulásához látni is kell, de megkísérlem a száj környékének megmunkálását leírni, amely által a ló új viselkedési módokat tanul, és javul a koncentrálóképessége. Jobb kezünkkel a ló kötőfékjét fogjuk, bal kezünkkel pedig "Hópárduc" tapintással a száj környékét masszírozzuk. Nagyujjunkat becsúsztatjuk a szájszögleten át a szájüregbe a felsőajak nyálkahártyájára és a fogínyre, és ezt előre és hátrafelé irányuló mozdulattal simogatjuk. Hasznos módszer, ha a ló harapós, félős, merev, vagy a tréning során ellenálló. Felhívom a Kedves Olvasó figyelmét, hogy csak óvatosan próbálja a mozdulatot, az igazán sikeres végrehajtást tanfolyamokon lehet megtanulni.
A test átkötésének technikáját egy négyéves shagya arab kancán, Ginán mutatták be, aminek hatására a ló önbizalma és hátulsó végtagjainak aktivitása fokozódott. A ló határozottan figyelmesebb lett, a labirintuson ügyesebben ment át.
A lovakon szemmel jól látható változásokat a tanfolyam résztvevői, valamint a ménes vezetője, és dolgozói is örömmel nyugtázták, és végig nagy figyelemmel kísérték az eseményeket.
A tanfolyam résztvevői két csoportban, összesen nyolc különböző vérmérsékletű lóval foglalkoztak, majd két shagya arab mén Tellington féle tréningjét mutatták be az előadók.
Az első mént a pálcával való simogatással és a fejének földhöz való közelítésével sikerült megnyugtatni, a ló figyelmesebb lett, és jól teljesítette a labirintust. A ló fejének erőszak nélküli közelítése a földhöz az első fontos lépés, hogy a TTEAM munkát gyorsan eredményessé tehessük, egyben ezzel tudjuk az ideges lovat megnyugtatni. A tanfolyamon ennek mindkét módszerével megismerkedhettünk. A másik mén a földi munka során, azaz a labirintuson át való figyelmes vezetéssel nyugodott meg és kezdett koncentrálni. Jó volt látni, ahogy a ló nyugodtan, elengedetten lépkedett át a rudak fölött, figyelve vezetőinek utasításait. Martin intelligensnek minősítette a méneket, mert azok gyorsan alkalmazkodtak az új feladathoz, nevezetesen, hogy fejüket leengedve lengő háttal lépkedjenek, ne pedig minden mozdulatra fejüket forgatva állandóan a külvilágra figyeljenek.
A tanfolyamon még megismerkedhettek a résztvevők a lovagláskor használt Tellington eszközökkel (kiegyensúlyozó szár, nyakkarika, azaz Lindell, Tellington féle zabla) és a már említett test átkötési technikával. Linda azért fejlesztette ki ezeket a kiegészítőket, hogy könnyebbé tegye általa a lovaglást, illetve könnyítse a ló számára saját egyensúlyának megtalálását és a lovas szándékainak megértését, valamint javítsa a ló és lovas közötti bizalmi kapcsolatot.
Többek kívánságára lovardai lovaglás és oktatás is szerepelt a programban. Martin rendkívül szemléletes oktatással és az elképzelés technikájával (vizualizálással) is segítette a lovasokat, akik nagyon jól és szépen lovagolták a 4-8 éves shagya arab kancákat. Jóleső érzés volt, hogy a lovasok is nagyon meg voltak elégedve lovainkkal kiemelve, hogy azok könnyen irányíthatók és készségesek. az osztályban lovaglás után Martin bemutatta a nyakkarikával való lovaglás technikáját. Sokan megcsodálták, amikor a kantárt levéve, csupán a nyakra ható kötéllel vágtázott a jó egyensúlyban lévő shagya kancával, Babérral.
A lovak "bátorságát" a különböző földi akadályokhoz való türelmes szoktatással növeltük. Az előadók bemutatták az általunk is jól használható módszert és technikát, amivel el tudjuk űzni a lovak félelmét a fahíd, autógumik, szalagkapu, fahíd, nylonzacskó és még sok más, fantáziánk szerinti alkotástól.
25 éves európai jubileumának megünneplésén Linda Tellington elmesélte személyes életútját is, hogyan dolgozott az első férjével együtt alapított lovas iskolában, és hogyan vált világossá előtte, hogy többre hivatott. Az egész világ lovas társadalmának szeretné tanítani a lovakkal és tágabb értelemben bármely élőlénnyel szemben való helyes viselkedést. Munkáját missziónak is nevezhetnénk, amely mellett nem sok idő jutott magánéletre. Nagy örömmel és egyben a többi magányos embernek szóló bíztatással számolt be arról, hogy végre, 63 évesen megtalálta élete párját, az őt erre az estére is elkísérő hawaii férfi személyében, akihez tavaly férjhez is ment.
Írta: Dr Lassó Attila állatorvos-tanár, lótenyésztő szakmérnök, nemzetközi diplomával rendelkező lovas- és lovastorna szakedző, a Penny táborok szakmai vezetője.
Az előző részben megismerkedhettünk Linda Tellington-Jones életútjával, munkásságával. A következőkben módszerének részletesebb áttekintéséről olvashatunk.
A TMLT három módszere:
A Tellington módszernek (TTEAM), magyarul "Tellington-Jones Módszere a Ló Tudatosságának fokozására" TMLT-nek három területe van:
a Tellington féle érintés (TÉ),
a Tellington féle földi munka (TFM),
a tudatossággal, egyensúlyban való üléssel történő lovaglás (TL).
A Tellington-Touch = TTouch, magyarul Tellington féle érintés, melyet a TÉ - betűkkel rövidítünk a jövőben. A ló egész testének egy bizonyos módon való különösen hatékony érintési módját jelenti, az erre legérzékenyebb pontokon. Egy másik művében Linda Tellington többek között azt írja, hogy a TÉ-t azért alkalmazzák, hogy a ló lazítását gyorsítsák, javítsák, teljesítőképességét fokozzák, a gyógyulási folyamatokat elősegítsék, és a nagyteljesítményű lovaknál a stresszt csökkentsék.
Tellington féle földi munka, magyarul lehetne TFM-nek nevezni, amelynek lényege, hogy a lovakat különböző vezetési módokkal (pl. két oldalról, kötőfékbe vezetett lánccal) földre, vagy kissé megemelt helyzetbe hozott rudakon, labirintuson vezetik át. Ennek hatására tudatosul a lóban saját testérzete, javul végtagmozgásainak koordinációja, erősödik egyensúlyérzékelése. Kényszerítés és büntetés nélkül tanulják meg az engedelmességet, önkontrollt, pontos odafigyelést és türelmet. Az ember és ló közötti kölcsönös tiszteletet és bizalmat is megalapozza.
A TMLT harmadik tanítási területe az örömmel és tudatossággal, valamint az egyensúlyban való üléssel történő lovaglás. Azt hiszem, talán ezt szükséges a legkevésbé megmagyarázni, mert már honfoglaló őseink, majd huszáraink is így ültek, és mai profi díjlovasaink, military-, és ugrólovasaink is egyensúlyban ülnek a lovon, egyenes háttal, hátravett vállakkal, a ló mozgásához messzemenően alkalmazkodva. (Csak ez az ülés lehet jó, és mert jó, szép is.)
A TMLT a ló viselkedésének javítását, testalkati problémáinak újfajta megoldását kínálja. A ló "személyiségének" pozitív irányú fejlődését segíti, ezáltal automatikusan növeli teljesítményét. Az idegeseknek, rosszindulatúnak, vagy butának tartott lovaknak a viselkedése, a módszer következetes alkalmazását követően nagyon rövid idő alatt megváltozik. A földről végeztetett precíz gyakorlatok és a ló testén alkalmazott bizonyos tapintások által az állat képességeit és készségét javítani tudják. Az idegrendszer befolyásolásán keresztül az állat küzdő és menekülő reflexe leküzdhetővé válik, és a teljesen ösztönös reakciók helyébe a gondolkodás folyamata lép. Különösen a fiatal lovak profitálnak a TMLT módszer alkalmazásából, ha ezzel készítik elő őket a későbbi munkára. Az eredmény: több bizalom, kevesebb hevesen reagáló ló és nagyobb biztonság mind az ember, mind a ló számára. A TMLT fejlesztésének következményeként kiderült, hogy nem csak a lovak, hanem az emberek is profitálnak a módszer alkalmazásából. A lovat kezelő ember is nyugodtabbá, precízebbé vált, a mélyebb megértésből és megértetésből a ló és ember közötti szorosabb kapcsolat, jobb harmónia fejlődött ki. A módszert kidolgozója kiterjesztette kutyákra, vízi emlősökre (gyilkos bálna), több állatkerti állatra, sőt, legújabban emberekre is.
Linda Tellington-Jones, a módszer kidolgozója nem kisebb lovas személyiségekkel, mint olimpiai és világbajnok díjlovagló versenyzőkkel, Nicole Uphoff-Becker-rel és Klaus Balkenhollal, valamint lovaikkal dolgozott együtt eredményesen. E kiváló lovasok is elismerték, hogy sokat tanultak a Lindával közösen végzett edzések során, és lovaik is jobbak lettek. Számos könyvében, tanfolyami nyomtatott anyagában Linda Tellington-Jones, és instruktorai felsorolják, milyen sok célra jó, és hasznos a módszer.
Fiatal lovak futószárazásának, nyereg alá tanításának könnyítésére,
Hátfájás és egyéb izmokban keletkező feszesség, fájdalom enyhítésére,
Ló munkára, versenyre való előkészítésére, és a pihenés segítésére,
Lovak lószállítóra való felvezetési nehézségeinek megoldására,
Szükséghelyzetekben (kólika, súlyos sérülések) az állatorvos megérkezéséig, jó módszer a shock állapot elkerüléséhez, stb.
Bár a TTEAM módszer megtanulásához nem szükséges semmilyen előképzettség, a könnyen alkalmazkodó, jó empátiás képességekkel rendelkező, ló kiképzésében már jártas lovasok hatékonyabban tudják alkalmazni. A lóval foglalkozó ember addig eredményes lóidomítási módszereibe, és egész személyiségébe beleépül Linda Tellington-Jones szemlélete, részünkké válik.
Jómagam már 15 éve sikeresen használom a módszert és szemléletét. Csikók nyereg alá tanítása során is különösen hatékonynak találtuk, néhány hónapos foglalkozás után már tizenéves gyerekek lovagolták ügetésben és vágtában az elengedetten mozgó, tarkóban engedő, a szárra jól támaszkodó 3 éves shagya arab kancacsikókat. A túlságosan ideges, harapós méncsikók tanítása is sikeres volt, jól együttműködő partnerekké váltak. Több voltizsló kiképzésekor a feszültségek oldását, feladatuk megértetését könnyítette a Tellington módszer.
Írta: Dr Lassó Attila állatorvos-tanár, lótenyésztő szakmérnök, nemzetközi diplomával rendelkező lovas- és lovastorna szakedző, a Penny táborok szakmai vezetője.
A shagya arab kancák és mének napi munkája során, a gyerekek lovagoltatásakor az edzőtáborokban egyaránt sikerrel használtuk Linda Tellington-Jones technikáit, főleg pedig szemléletét értékeltük igen sokra.
Már a 90-es évek elején olvasgattam Linda T. J. és Ursula Bruns "Die Tellington-Methode" - "A Tellington-módszer: Így neveljük lovunkat" című könyvét, és voltizslovaink kiképzésekor is eredményesen alkalmaztam a lovat és embert gondolkoztató és nyugtató módszereit.
Mindenekelőtt egy egészen rövid definíciót ismertetnék, melyet az 1996-ban kiadott, a "Die Linda Tellington-Jones Reitschule" című könyvében olvastam:
A TTEAM egy módszer törvényileg védett neve, mely a "Tellington-Jones Equine Awareness Method" rövidítése.
Magyarra, a német magyarázat közvetítésével úgy lehetne fordítani, hogy "Tellington-Jones Módszere a Ló Tudatosságának fokozására"; magyar rövidítéssel TMLT. A fentebb már említett könyvben a szerző a következőket írja:
"A TMLT lehetővé teszi, hogy a lovakat a szokásostól eltérő mozgásfolyamatokon és kézzel való érintéseken, simogatásokon keresztül megbízható és együttműködő partnereinkké képezhessük, pozitív módon befolyásolhassuk, és egy mélyebb kapcsolatot építsünk ki velük."
Személyesen 1995-ben találkoztam először Linda Tellington-Jones-szal az Essenben rendezett Equitanan. Linda nyilvános bemutatót tartott, és a korábban már olvasott könyvéből sok részlet és technika vált akkor világossá előttem. 1997-ben egy ötnapos, 1998-ban pedig egy kétnapos Tellington kurzuson vettünk részt Ausztriában, ahol az elsőt egy amerikai hölgy, a másodikat pedig egy osztrák tréner házaspár tartotta. Itt is egyértelművé vált, hogy bár a könyvekből sokat lehet tanulni, de a módszerek közvetlen megfigyelése, és szakember felügyelete melletti gyakorlása sokkal hatékonyabbá teszi a tanulást. A tanfolyamon rendkívül kellemes légkörben, profi módon történt az oktatás, és hazajőve már néhány nap után láttuk lovaink viselkedésének kedvező változását a tanult módszereket alkalmazva.
Ki is Ő, és mit alkotott, amitől világhírű lett?
Linda Tellington-Jones Kanadában egy farmon nőtt fel négy testvérével együtt. Már hatévesen lóháton járt iskolába, mert akkor még nem volt iskolabusz azon a vidéken. Tizenegy éves korában Briarcrestben, lakóhelyéhez közel egy jó nevű díjugrató lovasközpontban tanult lovagolni. Naponta 3-4 lovat lovagolt, és sok ugróversenyt meg is nyert. Hamarosan, tizenhárom évesen már elkezdte a lovaglásoktatást is. Volt egy csodálatos kancája, amelyen gyakran nyereg és kantár nélkül lovagolt, sőt egy egész ugrópályát teljesített ily módon. Az évenként megrendezésre kerülő 9 napos Edmonton ugróversenyen 16 éves korában 180 cm-es akadálymagassággal megnyerte a magasugrató versenyt. Néhány évvel később férjhez ment Wentworth Tellingtonhoz, egy kitűnő lovasemberhez, akivel Kalifroniába költöztek. Itt négy évig tanított, emellett pedig fiatal lovasokat és lovakat képzett. A terápiás lovaglással is elkezdett foglalkozni, majd néhány évvel később szellemileg fogyatékos gyermekek számára szervezett 3 hónapos programokat. Különösen a nyereg nélküli lovaglást találta hasznosnak az ilyen gyerekek számára, mert az önállóság érzését kapták ezáltal, és önbizalmukat is erősítette. Ezen kívül az Amerikai Póni Klubban (mely fiatalokat képez egészen az olimpiai érettségig) is tartott lovasoktatást.
1960-ban férjével együtt alapítottak egy angol telivér és arab ménest mintegy 100 lóval, ahol nyaranta gyerektáborokat szerveztek. A négyhetes kurzusok alatt megtanították a fiatalokat a ló iránti bizalom kiépítésére, és a nyeregben való jó ülésre, melyek alapfeltételei annak, hogy a lovaglás örömeit, szépségeit élvezhessük. 1964-ben férjével együtt egy lovas kutató és lovaglótanár képző központot alapítottak a Csendes óceán partján.
Néhány év múlva mégis világossá vált számára, hogy élete nem állhat csak abból, hogy lovasokat segít hozzá az eredményes versenyzéshez. Az volt az érzése, hogy sok-sok embernek kell elmondania, milyen fontos szerepet is játszanak életünkben az állatok, és milyen sokat tanulhatunk tőlük, velük együtt. Amint ez egyértelművé vált számára, jó kezekbe eladta lovait, és felkerekedett. Tovább akart tanulni, nem csak oktatni. Új kihívásokat keresett az életben. Megérzéseire hagyatkozva Németországba utazott, és több hónapig egy ifjúsági farmon dolgozott, ahol délutánonként a fiatalok játszottak, ellátták az állatokat, sőt tanulhattak lovagolni is.
1975-ben a Feldenkrais módszert kezdte tanulmányozni, melynek lényege az, hogy az emberek bizonyos szokatlan mozgások gyakorlása által megtanulják testüket az addigiaktól eltérően mozgatni és használni. Ezáltal például sportolók képesek teljesítményüket javítani, és sérüléseikből is hamarabb kigyógyulnak. Mint egy villám ötlött fel benne a gondolat, hogy ha ez az embernél lehetséges, miért ne működhetne így a lovaknál is. Hamarosan ki is próbálta a módszert egy barátja kancájánál, és a siker minden várakozását felülmúlta. Linda Tellington-Jones így kezdte tehát, a Feldenkrais-módszer alapján a saját, lovakra adaptált és eredményes módszerének kidolgozását és oktatását.
Tellington módszerbe oltott kommunikációs tréning a csongrádi Penny táborban
(2004)
Lovakkal való munkáját oly mértékben elismerték, hogy 1992-ben az Amerikai Lovaglótanárok Egyesületétől a "Lifetime Achievement Award for the Outstanding Contribution to the Art and Science of Riding" (A lovaglás kutatásáért és művészetéért tett kiemelkedő tevékenységéért) kitüntetést kapott, 1993-ban pedig a "North American Horseman Association" az Év Lovasasszonyának nyilvánította.
A Tellington módszer Európában való megjelenésének 25 éves jubileumára, 2000. április 14-16-án Linda Tellington-Jones személyesen mutatja be Bécs közelében a Tellington féle érintések (TÉ) ránk, emberekre való jótékony hatását. Az ember testi és lelki folyamataira is jó hatású módszert Amerikában már évek óta sikeresen alkalmazzák. Linda Tellington mindazok számára ajánlja, akik a TTEAM-et már alkalmazzák, vagy a jövőben szeretnék megtanulni, ezen kívül saját személyes fejlődésükre hangsúlyt helyeznek.
Folytatása következik...
Írta: Dr Lassó Attila állatorvos-tanár, lótenyésztő szakmérnök, nemzetközi diplomával rendelkező lovas- és lovastorna szakedző, a Penny táborok szakmai vezetője.
Mielőtt részleteznénk, mit is jelentenek a kiképzési skála pontjai, először érdemes megnézni miért is fontos ennek ismerete. Bármelyik lovasnak, a kezdőtől a haladó szintig fel kell ismernie: milyen kiképzési szinten van a ló, milyen a mozgása, mennyire van összhangban a lovasával, és az egyes lovaglási feladatokat hogyan hajtja végre. Mindezeknek a megítélése a lovasban gyakorlattá fejlődik, és elősegíti, hogy egyre jobb lovaglásra törekedjen, elméleti és gyakorlati tudását fejlessze. Saját tanítványaim fejlődésében is láttam, hogy a kritikus szemlélet, önmagával szemben is kritikusabbá tette.
Ütemesen mozgó ló, de elengedettsége
és támaszkodása még nem az igazi
Az ütem: a patadobbanások szabályos időrendi egymásutániságát jelenti. A ló csak a jármódnak megfelelő szabályos lábsorrend mellett lehet ütemes. A lépés 4, az ügetés 2, a vágta 3 ütemű mozgás.
Az elengedettség a ló mozgásának minden feszességtől való mentességét jelenti. A harmonikus mozgáshoz szükséges izmok működnek csupán, az ízületekben való mozgás nem behatárolt. A ló fizikailag és pszichikailag elengedett. Ennek jelei:
- A ló nyugodt arckifejezése (szem-, és füljáték),
- A hordott, mozgással együtt lengő farok,
- Az ütemesen lengő, lovast jól ültető hát,
- A zablát csukottan rágó habzó száj,
- A laza tarkó,
- Az úgynevezett leprüszkölés a ló belső elengedettségének jele.
A támaszkodás a kéz és a ló szája közötti puha, és állandó kapcsolat. A ló nem rángathatja a fejét, nem merevítheti meg tarkóját.
A lendület a hátulsó lábakból eredő energikus impulzus átvitele a ló egész előrefelé irányuló mozgására. Előfeltétele a rugalmasan lengő hát és a támaszkodás.
Egyenesre igazítás: az elülső és a hátulsó lábak azonos irányba hozatala. A ló természetes ferdesége veleszületett tulajdonság, ami azt jelenti, hogy a lovas csak szakszerű munkával szüntetheti, vagy javíthatja meg. A ló elejét a hátulja elé kell igazítani.
Összeszedettség: a ló fokozottabb mértékben terheli meg hátulsó lábait, jobban meghajlítja koncízületeit, jobban súlypontja alá lép. Ugyanakkor nyakát feligazítottan, fejét magasabban hordja, a puha támaszkodás megtartása mellett. A ló "szellemileg" is összeszedett, azaz a lovas segítségadásaira (csizma, szár, derék) készségesen, és azonnal reagál. Ez csak a ló több évig tartó következetes kiképzése után érhető el.
Teljes összeszedettség
Írta: Dr Lassó Attila állatorvos-tanár, lótenyésztő szakmérnök, nemzetközi diplomával rendelkező lovas- és lovastorna szakedző, a Penny táborok szakmai vezetője.
A ló alapkiképzésének célja a harmonikusan, kellemesen mozgó, engedelmes, készséges, teljesítményre képes és ügyes ló. Ez a ló tanítása, szoktatása, és tornáztatása (gimnasztika) útján érhető el. A cél megvalósulásához hosszú út vezet.
A kiképzési skála középső szakaszánál járó ló: mozgása jó ütemű és elengedett, lendületes. Tökéletes harmónia ló és lovas között
A lovasnak rendszeresen, szakszerűen gondolkodva, leleményesen kell lovával foglalkozni, hogy az egyre jobban mozogjon, könnyebben irányíthatóvá, fegyelmezettebbé váljon. Bár kétségtelen, hogy a lovaglás szempontjából eleve jó testfelépítésű, nyugodt idegrendszerű, a lovas segítségeire készségesen reagáló lóval könnyebb az előrehaladás, de a kevésbé tehetséges ló is tanítható.
A jó testfelépítésű lovak "előállítása" a lótenyésztők feladata, a lovasok az állatokkal való foglalkozás során szerzett tapasztalatok és elért eredmények alapján véleményükkel, javaslataikkal segíthetik a tenyésztők munkáját. Évezredek óta a lovak megfelelő kiválasztása, és továbbtenyésztése biztosította azt, hogy manapság már egyre jobb és jobb lovakra ülhetünk. A születésénél fogva megfelelő ló ismérveivel most nem kívánunk foglalkozni, csupán azt hangsúlyozzuk, hogy nagyobb az esélye a test felépítésileg kedvezőbb állatnak a lovas alatti fejlődésre, a kiképzés skáláján való előrehaladásra, mint egy arra alkalmatlanabbnak.
Mit is jelent a kiképzési skála?
A skála számszerű értékeket, növekvő mennyiségek, értékek rendszerét jelenti, fokozatok, árnyalatok összességét. A ló kiképzésekor a helyes mozgás folyamatának kialakításakor, ezek a fokozatok, melyek tulajdonképpen pontokba szedhetők, a következők:
1.) Ütemesség
2.) Elengedettség,
3.) Támaszkodás
4.) Lendület
5.) Egyenesre igazítás,
6.) Összeszedettség.
Egy-egy pont előfeltétele a következő teljesíthetőségének, egyik sem lehet azonban kizárólagos célja a lóval való munka valamelyik szakaszának.
A kiképzés folyamata egyébként három nagyobb szakaszra osztható, melyen belül a skála egyes pontjai különböző hangsúlyt kapnak.
A szerszámhoz és a munkához való szoktatás folyamatában: az ütem (1), és az elengedettség (2),
a hátulsó láb tolóerejét kifejlesztő szakaszban: az elengedettség (2), támaszkodás (3), a lendület (4), és az egyenesre igazítás (5),
a hátulsó láb hordozóerő kifejlesztésének szakaszában pedig: a lendület (4), az egyenesre igazítás (5), és az összeszedés (6) játssza a főszerepet.
Folytatása következik...
Írta: Dr Lassó Attila állatorvos-tanár, lótenyésztő szakmérnök, nemzetközi diplomával rendelkező lovas- és lovastorna szakedző, a Penny táborok szakmai vezetője.
hogyan is kell futószárazni, hogyan használjuk az eszközöket?
Ez azt jelenti, milyen ún. "futószáras segítségeket" kell alkalmazni, hogy a kívánt hatást elérjük. A fő kérdés, hogy mindig meghatározzuk, vagy akár le is írjuk magunknak, mi a célunk, mit akarunk a futószárazással elérni, majd ennek megfelelően készítsük elő a felszerelést és a lovat. Célszerűbb inkább az istállóban felcsatolni a kikötőszárakat a hevederre, mint ezzel a futószárazás helyén bajlódni, különösen fiatal csikók esetében. Vigyázat!!! A kikötőket soha ne kapcsoljuk be a zablakarikába az istállóban, vagy a futószárazó helyre érkezés előtt. Ez súlyos balesetet okozhat. A csikó ugyanis megijedhet a zabla húzásától, felágaskodik, és egyensúlyát vesztve eleshet, közben magávan, vagy a környezetében kárt okozva.
A Penny táborokban a kezdők futószáron a helyes ülést gyakorolják nyeregben, és lovastornáznak. Már több írásunkban szóltunk arról, hogy lovagolni tanulni annyit jelent, int megtanulni lovon jól ülni. A derék lóval való együttlengését és a helyes szárkezelést csak azoknak lehet megtanítani, akik már jó egyensúlyban (kapaszkodás nélkül) ülnek a lovon. Ha a nyeregben való biztonságos ülés feltételei még hiányoznak, a lovastorna hevederrel szükséges többet gyakorolni. A táborban résztvevő legkisebbek (6-8 évesek) is könnyedén megtanulnak lépésben fogódzkodás nélkül ülni, vagy térdelni a ló hátán, és kis kapaszkodással ügetni, vágtázni.
A haladó lovasok továbbképzéséhez is elengedhetetlenül fontos a futószáron való ülésgyakorlás. Olyan ez, mint az énekeseknek a skálázás, mindig vissza kell térni az alapok megerősítéséhez! Vannak kényelmesen ültető, a lovastól kis derékmozgást igénylő lovak, és olyanok is, amiknek nagy lendületű mozgása nehéz feladat elé állítja a gyakorlatlanabb lovast. A fiatalok fejlődését szolgálja az is, hogy különböző nehézségű lovakra ültetjük őket, melyeken sikerélményt, vagy nagyobb kihívást érezhetnek, de mindkettő javukat szolgálja. Különösen az idomítólovaglásban versenyezni kívánók számára fontos az elegáns, stabil, a ló mozgásával velemenő, finom derék-, csizma-, és szársegítségeket lehetővé tevő ülés.
Hogyan használjuk a futószárt?
Ha bal kézre futószárazunk, bal kézben tartsuk, ha jobbkézre, akkor jobb kézben, az ostort pedig a másikban. A futószárt karikákba szedve úgy tartsuk, hogy ne csavarodhasson az ujjunkra, vagy kezünkre. Karunkat lazán, rugalmasan tartsuk a test mellett, öklünket pedig függőlegesen, úgy hogy az alkar meghosszabbításában fusson a futószár a ló feje irányában. A futószárral puha kapcsolatot tartsunk a ló szájával, a félfelvételekkel figyelmeztetjük a jármód, vagy iramváltoztatásra. A félfelvétel állhat a futószár könnyű meghúzásából és engedéséből, függőleges, vagy vízszintes irányú megrázásából, oly módon, hogy a futószáron továbbhaladó hullámmozgás a ló száját kíméletesen elérje. A lovaglásnál használt csizmasegítséget az ostor helyettesíti, tehát az ostor és futószár segítségeket mindig egymással összhangban kell használni.
A futószár nem lehet oly mértékben laza, hogy a földet súrolja, és nem lehet oly feszes, hogy az ember csak állandó karizommunkával tudja a lovat körön tartani.
A futószárazó a kör közepén álljon, és helyét ne változtassa! Ez alól kivétel lehet, ha fiatal lóval dolgozik, és már nem tudja hosszabbra engedni a szárat. Ekkor érdemes néhány lépéssel követni a lovat, annak érdekében, hogy fenntartsuk folyamatos mozgását, és megnagyobbítva a kört ellenőrzésünk alatt tarthassuk a lovat. Kedves olvasó, ezt a technikát is legcélszerűbb szakember felügyelete mellett kipróbálni és gyakorolni.
Hogyan használjuk az ostort?
Az ostor, amellyel szükség esetén elérjük a lovat, elengedhetetlen eszköze a futószárazásnak. Ha ostor nélkül futószárazunk, az olyan, mintha előrehajtó segítség nélkül próbálnánk lovagolni. Az ostor vége a ló csánkja felé mutasson, és a gyakorlott futószárazó a csapót is úgy tartsa a kezében, hogy ha szükséges, bármikor könnyedén megcsaphassa vele a lovat. Az ostor a futószárazás előrehajtó segítsége, többféleképpen használhatjuk. Optikai segítségként, hiszen a ló jól lát oldalt hátrafelé a látómezőjében, az ostor mozgását pedig különösen jól érzékeli. Akusztikai előrehajtó hatása van, ha az ostort megsuhogtatjuk, vagy csattintunk vele, és végül a legközvetlenebb érintő kapcsolatot (taktilis hatás) jelenti, ha a csapóval meg is érintjük a lovat. A ló előrehajtását a csánk fölé, a koncra irányuló ostorcsapással vagy csak suhintással érjük el, a kör nagyobbítását pedig a ló oldala, vagy válla felé irányított ostorsegítséggel. Fontos, hogy az ostort ne tegyük le a földre, mert fiatal ló esetében, amikor a futószárazó lehajol érte, könnyen megijedhet az állat, és kirúghat, súlyos sérülést okozva az embernek. A futószár-, és ostorsegítség mellett ill. ezt kiegészítően és segítően fontos a kör közepén álló hangsegítsége.
Elrontott ló, melynek átképzését futószáron kezdtük - itt még veszélyes lett volna ráülni....
A hangsegítség a kimondott szavak hangjaiból és a hangsúlyból áll. A ló mindkettőt érzékeli, "megtanulja", mégis a hangsúly fontosabbnak tűnik. Ha a futószárazó hosszabb időn keresztül és következetesen alkalmazza ugyanazokat a szavakat és ugyanolyan hangsúllyal a szár és ostorsegítségek megerősítése mellett, akkor egy idő után a ló már csupán a hangsegítségre is engedelmeskedik. Az emelkedő hangmagassággal rövidebben és hangosabban ejtett szavakkal előrehajtjuk a lovat, a nyugodtan, mélyebben és elhúzódó hangsúlyú beszéddel pedig általában megnyugtatóan haghatunk a lóra, mozgásának iramát ennek következtében csökkenteni fogja. Általában a lovat nyugodt, bizalmat sugárzó hangunkkal jutalmazzuk, ez különösen fiatal állatoknál fontos.
...Kitartó munkának köszönhetően: egy héttel később, ugyanazon a lovon, már gyerekek lovagolnak
Néhány irányelv futószárazáshoz
A futószáras körön való mozgással még csak ismerkedő fiatal, és a már kiképzett ló futószáron történő munkájához szeretnék néhány elvet ismertetni.
Cavaletti - futószáron
A körön való munkát óvatosan, körültekintően kezdjük el. A kikötőket általában csak a néhány perces bemelegítő lépés munka után tegyük fel. Fiatal lónál a legnagyobb nyugalom és türelem jellemezze viselkedésünket, ugyanakkor legyünk nagyon céltudatosak. A felcsatolt kikötőszárak kezdetben legyenek hosszabbak, és amikor a ló az első kb. 15-20 perces bemelegítő ügetőmunkán túl van, és viselkedése, mozgása az elengedettség jeleit mutatja, akkor rövidítsük a kikötőket. Ideális esetben a ló keresi és meg is találja feje lefelé és előrenyújtásával a zablán való támaszkodását. Egyik kézen se menjen többet egyszerre 10 percnél. Arra a kézre kezdjük a munkát, amelyikre szívesebben dolgozik a ló. A cél mindig az legyen, hogy ütemesen, nyugodtan támaszkodva ügessen, és ha ezt elértük, dicsérjük simogatással, hanggal és lépés szünettel, hosszúra csatolt kikötőszár mellett. Az elindításkor félfelvételt adunk, azaz kissé meghúzzuk a futószárat, a szokásos hangsegítséggel és az ostor hegyének felemelésével pedig előrehajtjuk a lovat. Vágtába hasonló módon ugratunk be. Saját tapasztalatom alapján a fiatal lovaknak, addig, amíg nem elég elengedettek, (lazák, nyugodtak) és nem támaszkodnak biztosan a kikötőkre, gyakran nehezükre esik a vágta. Elrohannak, hamisan, vagy keresztezve ugranak be, ekkor nyugodt hanggal és a futószár vízszintes hullámmozgást keltő megrázásával felvesszük ügetésbe, és újra beugratjuk. A futószáron nyugodt, ütemes, egyensúlyban lévő ló sokszor könnyedén vágtázik, és ez már azt vetíti elő, hogy lovas alatt is egyensúlyban fog mozogni. A kikötőszárak hosszának beállításával, a munka mennyiségével és a ló pszichikai előkészítésével javítható a ló egyensúlya, mozgása. Sokszor és jól kell futószárazni a lovat ahhoz, hogy ezt a feladatot jól megtanulja, és alkalmassá váljon kezdő lovasok ülésének biztonságos kialakítására, vagy voltizsálásra.
A belső kikötőszárat fiatal lovaknál nem szükséges rövidebbre állítani, mint a külsőt, amikor azonban már a kiképzés folyamatában előrébb haladt, és testsúlyát fokozottabban viseli a hátulsó végtagokon, kifejezett konchajlítással (azaz összeszedettebben képes mozogni), akkor eljött az ideje, hogy a kör ívének megfelelően állítsuk a ló fejét. 1-4 lyukkal rövidebbre állíthatjuk a kikötőt, a ló nyakhosszától és a kör nagyságától függően. A ló összeszedettségét fokozhatjuk a futószárazó kör rövidebb időre történő kisebbítésével (10 m), a kikötőszárak rövidebbre és magasabbra való csatolásával.
A futószárazás művészetének finomságairól még nagyon sokat lehetne írni, valójában azonban hatékonyabb, ha a gyakorlatban egy tanfolyamon tanulják meg a lovasok és edzők azt, amivel lovuk mozgásán segíthetnek, és így saját maguk munkáját is könnyíthetik. Egy-két napos futószárazó tanfolyamot szervez a Penny klub tagjai részére, melyen részt vehetnek külsősök is. Valamennyi nyári és hétvégi táborunk tananyagának is fontos alkotórésze a futószárazás.
Elméleti oktatás a Penny táborban
Írta: Dr Lassó Attila állatorvos-tanár, lótenyésztő szakmérnök, nemzetközi diplomával rendelkező lovas- és lovastorna szakedző, a Penny táborok szakmai vezetője.
