A futószárazásról, III. rész

A futószárazás eszközei után most nézzük meg,

hogyan is kell futószárazni, hogyan használjuk az eszközöket?

Ez azt jelenti, milyen ún. "futószáras segítségeket" kell alkalmazni, hogy a kívánt hatást elérjük. A fő kérdés, hogy mindig meghatározzuk, vagy akár le is írjuk magunknak, mi a célunk, mit akarunk a futószárazással elérni, majd ennek megfelelően készítsük elő a felszerelést és a lovat. Célszerűbb inkább az istállóban felcsatolni a kikötőszárakat a hevederre, mint ezzel a futószárazás helyén bajlódni, különösen fiatal csikók esetében. Vigyázat!!! A kikötőket soha ne kapcsoljuk be a zablakarikába az istállóban, vagy a futószárazó helyre érkezés előtt. Ez súlyos balesetet okozhat. A csikó ugyanis megijedhet a zabla húzásától, felágaskodik, és egyensúlyát vesztve eleshet, közben magávan, vagy a környezetében kárt okozva.
A Penny táborokban a kezdők futószáron a helyes ülést gyakorolják nyeregben, és lovastornáznak. Már több írásunkban szóltunk arról, hogy lovagolni tanulni annyit jelent, int megtanulni lovon jól ülni. A derék lóval való együttlengését és a helyes szárkezelést csak azoknak lehet megtanítani, akik már jó egyensúlyban (kapaszkodás nélkül) ülnek a lovon. Ha a nyeregben való biztonságos ülés feltételei még hiányoznak, a lovastorna hevederrel szükséges többet gyakorolni. A táborban résztvevő legkisebbek (6-8 évesek) is könnyedén megtanulnak lépésben fogódzkodás nélkül ülni, vagy térdelni a ló hátán, és kis kapaszkodással ügetni, vágtázni.

A haladó lovasok továbbképzéséhez is elengedhetetlenül fontos a futószáron való ülésgyakorlás. Olyan ez, mint az énekeseknek a skálázás, mindig vissza kell térni az alapok megerősítéséhez! Vannak kényelmesen ültető, a lovastól kis derékmozgást igénylő lovak, és olyanok is, amiknek nagy lendületű mozgása nehéz feladat elé állítja a gyakorlatlanabb lovast. A fiatalok fejlődését szolgálja az is, hogy különböző nehézségű lovakra ültetjük őket, melyeken sikerélményt, vagy nagyobb kihívást érezhetnek, de mindkettő javukat szolgálja. Különösen az idomítólovaglásban versenyezni kívánók számára fontos az elegáns, stabil, a ló mozgásával velemenő, finom derék-, csizma-, és szársegítségeket lehetővé tevő ülés.

Hogyan használjuk a futószárt?

Ha bal kézre futószárazunk, bal kézben tartsuk, ha jobbkézre, akkor jobb kézben, az ostort pedig a másikban. A futószárt karikákba szedve úgy tartsuk, hogy ne csavarodhasson az ujjunkra, vagy kezünkre. Karunkat lazán, rugalmasan tartsuk a test mellett, öklünket pedig függőlegesen, úgy hogy az alkar meghosszabbításában fusson a futószár a ló feje irányában. A futószárral puha kapcsolatot tartsunk a ló szájával, a félfelvételekkel figyelmeztetjük a jármód, vagy iramváltoztatásra. A félfelvétel állhat a futószár könnyű meghúzásából és engedéséből, függőleges, vagy vízszintes irányú megrázásából, oly módon, hogy a futószáron továbbhaladó hullámmozgás a ló száját kíméletesen elérje. A lovaglásnál használt csizmasegítséget az ostor helyettesíti, tehát az ostor és futószár segítségeket mindig egymással összhangban kell használni.

A futószár nem lehet oly mértékben laza, hogy a földet súrolja, és nem lehet oly feszes, hogy az ember csak állandó karizommunkával tudja a lovat körön tartani.

A futószárazó a kör közepén álljon, és helyét ne változtassa! Ez alól kivétel lehet, ha fiatal lóval dolgozik, és már nem tudja hosszabbra engedni a szárat. Ekkor érdemes néhány lépéssel követni a lovat, annak érdekében, hogy fenntartsuk folyamatos mozgását, és megnagyobbítva a kört ellenőrzésünk alatt tarthassuk a lovat. Kedves olvasó, ezt a technikát is legcélszerűbb szakember felügyelete mellett kipróbálni és gyakorolni.

Hogyan használjuk az ostort?

Az ostor, amellyel szükség esetén elérjük a lovat, elengedhetetlen eszköze a futószárazásnak. Ha ostor nélkül futószárazunk, az olyan, mintha előrehajtó segítség nélkül próbálnánk lovagolni. Az ostor vége a ló csánkja felé mutasson, és a gyakorlott futószárazó a csapót is úgy tartsa a kezében, hogy ha szükséges, bármikor könnyedén megcsaphassa vele a lovat. Az ostor a futószárazás előrehajtó segítsége, többféleképpen használhatjuk. Optikai segítségként, hiszen a ló jól lát oldalt hátrafelé a látómezőjében, az ostor mozgását pedig különösen jól érzékeli. Akusztikai előrehajtó hatása van, ha az ostort megsuhogtatjuk, vagy csattintunk vele, és végül a legközvetlenebb érintő kapcsolatot (taktilis hatás) jelenti, ha a csapóval meg is érintjük a lovat. A ló előrehajtását a csánk fölé, a koncra irányuló ostorcsapással vagy csak suhintással érjük el, a kör nagyobbítását pedig a ló oldala, vagy válla felé irányított ostorsegítséggel. Fontos, hogy az ostort ne tegyük le a földre, mert fiatal ló esetében, amikor a futószárazó lehajol érte, könnyen megijedhet az állat, és kirúghat, súlyos sérülést okozva az embernek. A futószár-, és ostorsegítség mellett ill. ezt kiegészítően és segítően fontos a kör közepén álló hangsegítsége.

Elrontott ló, melynek átképzését futószáron kezdtük - itt még veszélyes lett volna ráülni....

A hangsegítség a kimondott szavak hangjaiból és a hangsúlyból áll. A ló mindkettőt érzékeli, "megtanulja", mégis a hangsúly fontosabbnak tűnik. Ha a futószárazó hosszabb időn keresztül és következetesen alkalmazza ugyanazokat a szavakat és ugyanolyan hangsúllyal a szár és ostorsegítségek megerősítése mellett, akkor egy idő után a ló már csupán a hangsegítségre is engedelmeskedik. Az emelkedő hangmagassággal rövidebben és hangosabban ejtett szavakkal előrehajtjuk a lovat, a nyugodtan, mélyebben és elhúzódó hangsúlyú beszéddel pedig általában megnyugtatóan haghatunk a lóra, mozgásának iramát ennek következtében csökkenteni fogja. Általában a lovat nyugodt, bizalmat sugárzó hangunkkal jutalmazzuk, ez különösen fiatal állatoknál fontos.

...Kitartó munkának köszönhetően: egy héttel később, ugyanazon a lovon, már gyerekek lovagolnak

Néhány irányelv futószárazáshoz

A futószáras körön való mozgással még csak ismerkedő fiatal, és a már kiképzett ló futószáron történő munkájához szeretnék néhány elvet ismertetni.

Cavaletti - futószáron

A körön való munkát óvatosan, körültekintően kezdjük el. A kikötőket általában csak a néhány perces bemelegítő lépés munka után tegyük fel. Fiatal lónál a legnagyobb nyugalom és türelem jellemezze viselkedésünket, ugyanakkor legyünk nagyon céltudatosak. A felcsatolt kikötőszárak kezdetben legyenek hosszabbak, és amikor a ló az első kb. 15-20 perces bemelegítő ügetőmunkán túl van, és viselkedése, mozgása az elengedettség jeleit mutatja, akkor rövidítsük a kikötőket. Ideális esetben a ló keresi és meg is találja feje lefelé és előrenyújtásával a zablán való támaszkodását. Egyik kézen se menjen többet egyszerre 10 percnél. Arra a kézre kezdjük a munkát, amelyikre szívesebben dolgozik a ló. A cél mindig az legyen, hogy ütemesen, nyugodtan támaszkodva ügessen, és ha ezt elértük, dicsérjük simogatással, hanggal és lépés szünettel, hosszúra csatolt kikötőszár mellett. Az elindításkor félfelvételt adunk, azaz kissé meghúzzuk a futószárat, a szokásos hangsegítséggel és az ostor hegyének felemelésével pedig előrehajtjuk a lovat. Vágtába hasonló módon ugratunk be. Saját tapasztalatom alapján a fiatal lovaknak, addig, amíg nem elég elengedettek, (lazák, nyugodtak) és nem támaszkodnak biztosan a kikötőkre, gyakran nehezükre esik a vágta. Elrohannak, hamisan, vagy keresztezve ugranak be, ekkor nyugodt hanggal és a futószár vízszintes hullámmozgást keltő megrázásával felvesszük ügetésbe, és újra beugratjuk. A futószáron nyugodt, ütemes, egyensúlyban lévő ló sokszor könnyedén vágtázik, és ez már azt vetíti elő, hogy lovas alatt is egyensúlyban fog mozogni. A kikötőszárak hosszának beállításával, a munka mennyiségével és a ló pszichikai előkészítésével javítható a ló egyensúlya, mozgása. Sokszor és jól kell futószárazni a lovat ahhoz, hogy ezt a feladatot jól megtanulja, és alkalmassá váljon kezdő lovasok ülésének biztonságos kialakítására, vagy voltizsálásra.

A belső kikötőszárat fiatal lovaknál nem szükséges rövidebbre állítani, mint a külsőt, amikor azonban már a kiképzés folyamatában előrébb haladt, és testsúlyát fokozottabban viseli a hátulsó végtagokon, kifejezett konchajlítással (azaz összeszedettebben képes mozogni), akkor eljött az ideje, hogy a kör ívének megfelelően állítsuk a ló fejét. 1-4 lyukkal rövidebbre állíthatjuk a kikötőt, a ló nyakhosszától és a kör nagyságától függően. A ló összeszedettségét fokozhatjuk a futószárazó kör rövidebb időre történő kisebbítésével (10 m), a kikötőszárak rövidebbre és magasabbra való csatolásával.

A futószárazás művészetének finomságairól még nagyon sokat lehetne írni, valójában azonban hatékonyabb, ha a gyakorlatban egy tanfolyamon tanulják meg a lovasok és edzők azt, amivel lovuk mozgásán segíthetnek, és így saját maguk munkáját is könnyíthetik. Egy-két napos futószárazó tanfolyamot szervez a Penny klub tagjai részére, melyen részt vehetnek külsősök is. Valamennyi nyári és hétvégi táborunk tananyagának is fontos alkotórésze a futószárazás.

Elméleti oktatás a Penny táborban

Írta: Dr Lassó Attila állatorvos-tanár, lótenyésztő szakmérnök, nemzetközi diplomával rendelkező lovas- és lovastorna szakedző, a Penny táborok szakmai vezetője.

Tel: 06-20-944-32-67

www.stampokpark.hu

Az oldalt szerkeszti: Temleitnerné Wallner Linda