A futószárazásról, II. rész

Milyen felszerelés szükséges a futószárazáshoz?

1. Kantár és (vagy) kapicány

2. Futószárazó heveder, vagy nyereg

3. Egyszerű kikötőszárak

4. Futószár (mintegy 7 m hosszú)

5. Hosszú, könnyű futószárazó ostor, mellyel bármikor elérhetjük a lovat.

6. Fáslik, vagy ínvédők.

A felsorolt eszközök a legalapvetőbbek, ezen kívül a futószárazás céljától, a ló sajátosságától, és a futószárazó tapasztalatától függően egyéb felszerelést is lehet alkalmazni.

1. A hannoveri orrfékkel ellátott, vastag csikózablával felszerelt kantár a legcélszerűbb, mely fölé még könnyen feltehető a kapicány (ha az jól illik a ló orrcsontjára és biztosan, elfordulástól mentesen rögzíthető, valamint elég puhán párnázott.) Ha ez utóbbi nem ilyen, akkor saját tapasztalatom alapján jobb, ha a futószár végét a zablakarika mellett még az orrfékbe is becsatoljuk, így nem fogjuk a ló szájából kihúzni a zablát, emellett az orr külső oldalára is hatunk a kapicányhoz hasonlóan. Mintegy 20 csikó tanítása során szerzett tapasztalataim alapján mondhatom, hogy a csikók szája és orrtájéka különösen érzékeny, a legkisebb sérülés miatt keletkező fájdalom is visszaveti a kiképzésben való előrehaladásában, az ember iránti bizalom kiépítésében.
2. A futószárazó heveder oldalán több karika célszerű, hogy a kikötőszárak különböző magasságban kapcsolhatók legyenek. A nyereg és futószárazó heveder használatának célja nem csak az, hogy a kikötőszárakat felcsatolhassuk, hanem súlyukkal a ló hátizomzatára hatnak, azt tevékeny ringásra ösztönzik és ez a terhelés segíti a hátizomzat ellazítását és erősödését.
3. Az egyszerű oldalsó kikötőszár célja (a hevedertől indul és a zablakarikába csatolva végződik), hogy a zablára támaszkodhasson a ló, és kívülről határolja a ló válltájékát, valamint a futószár belső zablakarikára való húzó hatását kívülről mérsékelje. Hátránya, hogy a ló fejének előre és lefelé nyújtását kissé behatárolja, ily módon a hátizomzat nyúlását, ellazulását nem teszi oly mértékben lehetővé, mint az ún. háromszög kikötő, más néven Lauffer féle csúszószár.
   
   
   A csúszószár a heveder valamelyik felső karikájától indul, átfut a zablakarikán és visszatér a heveder valamelyik alsó oldalsó karikájához. ezek a kikötőszárak jól használhatók mind a fiatal, mind az idősebb lovak futószárazásához, előnyük, hogy kívülről is határolják a lovat.

   
   

   

   Gouge

   A kikötőszár funkcióját tölti be, a főleg Franciaországban, de itthon is használt Gouge. Lényege, hogy alulról a hevedertől indul, a szügynél a két elülső láb közül felfelé tér, a tarkószíj karikájába bújtatjuk a zsinór részét, majd innét lefelé vezetjük, a zablakarikán is átfűzzük, végül pedig a szügytájékon lévő karikába csatoljuk, ahonnét ennek a segédszárnak a zsinór része el is indult. Így a ló fejét a segédszár háromszög alakban futó zsinórjai rugalmasan, mégis a tarkót ellazítva stabilan tartják, és elősegítik a ló nyakának előrenyújtását, és a hátizomzat ellazulását.
   A kikötőszárak hevederre való csatolásának magasságát, a kikötőszár fajtáját, hosszát a futószárazás céljától, a ló alkatától függően lehet és kell is változtatni. Ez sok tapasztalatot igénylő munka, melyet legcélszerűbb külön tanfolyamokon megtanulni. A rosszul képzett és emiatt nem megfelelő izomzatú lovat sokkal nehezebb és költségesebb is később átformálni, az elfecsérelt időt nem is említve.

   
   

   
   
4. A futószár kellő hosszúságú, erős, vastag, nem könnyen csúszó legyen. ezek a kritériumok különösen a fiatal lovakkal való munkánál fontosak, hiszen a futószárazó kezét nagy, hirtelen erőhatások érhetik. Többféleképpen csatolhatjuk a futószárat a zablakarikába, ha pl. közvetlenül a belső karikába, vagy a tarkón át a külsőbe kapcsoljuk, más és más a hatás. A tarkón átvezetett és végül a külső karikába csatolt futószár (lonzs) erős meghúzásakor a zabla mindkét szájszögletre hat és felvevő, azaz lassító hatású. Ugyanakkor a ló felemeli a fejét, tarkóját megmerevíti, beejti a hátát, így a mozgás folyamatossága megszakad. Csikóknál ezért nem ajánlatos ez a csatolási mód.
5. Az ostor könnyű legyen, hiszen ha nehéz, hamarabb elfárad a kéz és az előrehajtás lesz kevés, vagy késedelmes. A külföldön kapható kétrészes fehér műanyag voltizs (lovastorna) ostorok 3-4 m hosszú bőr csapóval a legmegfelelőbbek, ennek hiányában könnyű horgászbot is használható.
6. A fiatal lovak esetében különösen fontos az elülső lábakat ínvédővel, vagy puha vastag fáslival védeni. Az állat gyakorlatlansága miatt ugyanis a mozgás során összeütheti a szár és csüd tájékát, ami zúzódásokhoz, csontkinövésekhez vezethet.

Folytatása következik...

Írta: Dr Lassó Attila állatorvos-tanár, lótenyésztő szakmérnök, nemzetközi diplomával rendelkező lovas- és lovastorna szakedző, a Penny táborok szakmai vezetője.

Tel: 06-20-944-32-67

www.stampokpark.hu

Az oldalt szerkeszti: Temleitnerné Wallner Linda